Soha ne mondjunk le senkiről

„Szüntelen imádkozzatok!” (1Thesszalonika 5:17)

Nemrég a lelkészférjem örömteli hívást kapott egy fiatal nőtől, aki néhány évvel ezelőtt az egyik gyülekezetébe járt. Együtt tanulmányozták a Bibliát, hogy a hölgy keresztségre készüljön. Volt azonban néhány dolog az életében, ami visszatartotta, és mielőtt meghozta volna a keresztségre vonatkozó döntését, egy másik városba költözött, mintegy háromórányi autóútra a gyülekezetünktől. Miután sokat bátorítottam, és imában támogattam, csalódott voltam a fejlemény miatt, és noha a férjem és a gyülekezetünkből származó barátaim kapcsolatban maradtak vele, én nem tettem meg mindent, hogy tartsam vele a kapcsolatot, azonkívül, hogy barátságosan üdvözöltem, amikor alkalmanként eljött a gyülekezetünkbe.
Képzeljétek el a meglepetésemet és az örömömet, amikor a legutóbbi telefonbeszélgetés során megosztotta velem, hogy a problémái megoldódtak, és most már készen áll a keresztelésre. Engem is alázattal és bátorítással töltött el a hívása. Megalázott, hogy miközben én hamar azt gondoltam, hogy nem is vette komolyan az Úrral való járását, Ő mindvégig vele volt, türelmesen várt rá, bátorította és segítette a helyes döntések meghozatalában.
Ez a tapasztalat segített felismerni, hogy túl könnyen korlátozom le Isten erejét, hogy az emberek szívén munkálkodjon, és túl gyorsan hagyom abba az imádkozást, ami végül ahhoz vezet, hogy lemondok az emberekről. Bátorító volt megtapasztalni, hogy az Úr türelmes és hosszútűrő embergyermekei iránt, annak ellenére, hogy ők sok kerülőutat tesznek meg.
Képzeld el, hogy úgy olvasod Jákob történetét, mintha nem ismernéd a végét. Ki gondolta volna, hogy minden csalása és állandóan a saját előnyeit kereső viselkedése mellett egy napon átadja majd az életét Istennek, és semmi mást nem kér, csak a menny áldását?
Vagy gondoljunk a hatalmas és büszke Nebukadneccar királyra. El tudod őt képzelni Isten országának jelöltjeként? De végül alázatosan és hálásan fogadta el a mennyek királyát dicsőítve és magasztalva Őt: „mert minden cselekedete igaz, útjai igazságosak, és meg tudja alázni azokat, akik kevélységben járnak” (Dániel 4:34).
Imádkoztál már egy hozzád közel álló személy megtéréséért? Vagy elcsüggedtél a dolgok alakulása miatt? Soha ne adjuk fel a reményt, és ne szűnjünk meg imádkozni. Isten munkálkodik!

Frauke Gyuroka