Ő a mi Teremtőnk

„Bizony te alkottad veséimet, te formáltál engem anyám méhében.” (Zsoltárok 139:13)

A főiskola első két évében a dolgozó diákok számára átalakított melléképületben laktam. Ez olcsó lakhatás volt, ami elősegítette a függetlenséget, minimalizálta a kiadásokat, és így lehetőséget adott arra is, hogy többet tudjak félretenni a tandíjra. Négyen osztoztunk a lakáson, és mindannyian hasonló célokkal és vágyakkal jöttünk oda: keresztény oktatásban részesültünk, hogy aztán elindulhassunk, és változtassunk a családunk és a társadalom helyzetén. Elhatároztuk, hogy nemcsak a lakhatáson fogunk osztozni, hanem az ennivalón és az erőforrásokon is, beleértve a női higiéniai termékeket, amelyeket néha nehéz volt megfizetni.
Nos, egy hónapban eljött a menstruációs ciklusom ideje, amely mindig óramű pontossággal zajlott. Minden jel arra utalt, hogy hamarosan megjön. Azonban sem nekem, sem a szobatársaimnak nem volt betétjük. A fürdőszobában álltam, és próbáltam kitalálni, hogy orvosolhatnám a helyzetet. Mivel a menstruációm nagyon erős, semmi ötletem nem volt, mivel pótoljam. Ahogy ott álltam, eszembe jutott valami. Mivel Isten teremtette a testemet – Ő meg is állíthatja a természetes menstruációs ciklusomat, vagy biztosíthatja a szükséges termékeket. Ezért imádkozni kezdtem.
Majd besiettem az unió irodájába, ahol a Prófécia Hangja levelezésének rendszerezésén dolgoztam. Amikor beértem, egy szépen becsomagolt kis küldeményt vettem észre az asztalomon. Rá volt írva a nevem. Nagyon kíváncsi voltam a tartalmára, de még nem bontottam ki. Néhány perccel később bejött a szolgálat igazgatónője, és a szokásos pezsgő stílusában bejelentette, hogy itt van egy kis ajándék, amit nekünk hozott. Ekkor már lelkesen letéptem a ragasztószalagot, és kibontottam a csomagot. Egy nagy csomag női betét volt. Könnyek csorogtak végig az arcomon, amikor megköszöntem neki, és elmagyaráztam, Isten hogyan használta fel arra, hogy válaszoljon az imámra.
Mennyire magasztaltam Istent az ő teremtő és újjáteremtő erejéért, amely megóvott a lehetséges szégyentől. Még csodálatosabb volt, hogy amikor aznap este hazaértem, akkor kezdődött csak el a menstruációm. Repkedtem az örömtől, hogy már volt elegendő termékem magamnak, sőt, még több is, amit odaadhattam a szobatársaimnak.
„És az én Uram, az Úr megsegített engem, ezért nem szégyenülök meg... Tudom, hogy nem vallok szégyent.” (Ézsaiás 50:7)

Lorraine Brooks-Williams