Isten jelenléte a völgyben

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. Vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsoltárok 23:4)

Soha nem fogom elfelejteni azt a napot! Aznap ételmérgezés tüneteivel mentem be a sürgősségire. De kiderült, hogy enyhe szívrohamom volt. Nem kaptam levegőt, még oxigénmaszkkal sem, amit az arcomra helyeztek. Teljesen kétségbeestem, vadul dobáltam a lábamat, és a kezemmel a levegőben hadonásztam. Úgy éreztem, mintha haldokolnék. Ahogy a kódra reagáló nővérek és orvosok arcát néztem, Istenhez beszéltem: Atyám, ha ez a te akaratod, akkor legyen így. Aztán hallottam, hogy az egyik orvos azt mondja: „Nem késlekedhetünk még egy percet se! Hadd vigyük le!” Nem tudtam, mire gondol, de úgy éreztem, mintha az Úr szólt volna általa.
Három nappal később magamhoz tértem, és egy nagy csövet éreztem a számban. Azt mondták, intubáltak, hogy megmentsék az életemet. Az egyik artériámba egy sztentet is beültettek. Miután a csövet eltávolították, arra számítottam, hogy jobban fogom érezni magam, és normálisan tudok lélegezni. De meglepetésemre még mindig nem kaptam levegőt! Abban a pillanatban megijedtem, mikor a sebész azt mondta, hogy újabb beavatkozásra van szükség. Imádkoztam, és kértem Istent, hogy ne engedje, hogy újra intubáljanak. A „Fogd a kezem, drága Uram!” című ének jutott az eszembe, és kértem Istent, az egész eljárás alatt fogja a kezem. Ahogy az orvosok rajtam dolgoztak, az Urat láttam fehér ruhában a sebész mellett állni. Egyik kezével a kezemet fogta, a másikkal pedig a sebész kezét irányította. Ilyen csodálatos Istent szolgálunk!
Ahogy az élet hullámvölgyeire gondolok, néhány dolgot mindig szem előtt kell tartanunk. Először is a hullámvölgyek elkerülhetetlenek lesznek. Akár akarjuk, akár nem, a bajok úgyis jönni fognak. De Isten minden lépésnél ott van velünk. Másodszor a hullámvölgyek nem válogatnak. Mindenki keresztülmegy rajtuk. Bár azt gondolhatjuk, hogy senki másnak nincs olyan rossz élete, mint nekünk, ez egyszerűen nem így van! Mindannyiunknál jönnek jó és rossz napok is. És harmadszor szükség van hullámvölgyekre. Céljuk van, és okkal megyünk keresztül rajtuk.
Dávid azt mondja: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is”: és ő nem ragadt ott a völgyben. Ő átment rajta. Mi se ragadjunk benn a völgyben. Isten át akar vinni rajta a másik oldalra, ezért nem kell félnünk, függetlenül attól, hogy milyen völgyben vagyunk. Megváltónk megerősít és megvéd minket. Ámen!

Premila Pedapudi