A tűzből kikapott üszök

„Azután megmutatta nekem Jósuát és Sátánt, aki a jobbja felől állt, hogy vádolja őt. Azt mondta az Úr Sátánnak: Megdorgál téged az Úr, te Sátán! Megdorgál az Úr, aki magáévá fogadta Jeruzsálemet! Hát nem tűzből kikapott üszök-e ez?” (Zakariás 3:1–2)

Volt már olyan élményed, amikor tudtad, hogy Isten közbenjárt érted, és egy szerencsétlenségtől mentett meg? Három nappal a születésem után az orvos szívelégtelenséget állapított meg nálam, és feltételezte, hogy a szüleim nem engedhetik meg maguknak a műtétet, akik ezért úgy döntöttek, hogy nem szabad örökbe adniuk engem, és csak nevelőszülőkhöz adtak. Leendő, imádkozó szüleim nem adták fel, és bírósági meghallgatást kértek. Hét héttel később már hivatalosan is örökbe fogadhattak. A szüleim a nagyobb összképet szem előtt tartva mondták: „Isten hozott ide a mi otthonunkba, te nagyon értékes vagy, és van célod Isten számára.”
Érdekesek ezek a zakariási Igék: az első vers minket bűnös állapotunkban ír le, és megmutatja, hogy bárhol is állunk, Sátán ott van, hogy vádoljon. Izgalmas azonban látni, hogy mi történik a második versben. Az Úr válaszol helyettünk! „Megdorgál téged az Úr, te Sátán! Megdorgál az Úr, aki magáévá fogadta Jeruzsálemet! Hát nem tűzből kikapott üszök-e ez?”
Matthew Henry kommentárja így hangzik: „A megtért lélek olyan tűzből kikapott üszök, amelyet a szabad kegyelem csodája szedett ki a tűzből, ezért nem lehet Sátán prédája. Józsué itt úgy jelenik meg, mint egy beszennyezett, de megtisztul lélek.”¹
Akkora megtiszteltetés, hogy olyanok vagyunk, mint a tűzből kiszedett üszök márkajelzése. A márkanév olyasvalami, ami nyomot hagy, mint a cég logója a ruhán. Manapság sokra tartják és felértékelik a logókat. Hagyományosan egy fém márkajelzést tűzbe tesznek, mielőtt belenyomják valamibe, hogy nyomot hagyjon rajta. Van egy nagyszerű történet John Wesley-ről, aki segített megalapítani a metodista egyházat Angliában. Kisgyermekként kigyulladt a háza. A kimenekülésnél mindenki elszaladt, ámde Johnról megfeledkeztek. Amikor visszanéztek a házra, meglátták a kisfiút, aki egy emeleti ablakban állt. Az emberek erre gyorsan egymás vállára állva felmásztak érte, berúgták az ablakot, és kétségbeesetten igyekeztek kimenteni. Később az édesanyja, Susanna Wesley mindig úgy emlegette őt, mint „a tűzből kikapott üszköt”. Mi is „tűzből kikapott üszök” vagyunk, amit Isten tart a kezében. Arra használ, hogy az ő jelét nyomjuk arra, amire kell.

Diane Pestes

¹ Matthew Henry kommentárja, http://biblehub.com/commentaries/zechariah/3-2.htm