Aktív szolgálatra vagy elhívva!

„Mindenki amilyen kegyelmi ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1Péter 4:10)

Egy tévéinterjú nézése közben hallottam, ahogy az interjúalany a „kötelességeként” említette a munkáját. A lojalitására és a vállalkozás iránti elkötelezettségére koncentráltam. Később azonban a nap folyamán többször is elgondolkodtam a „kötelesség” szón, ahogy az a keresztény nőkre vonatkozik. Mit jelent ez a szó? A „kötelességet” gyakran azzal azonosítjuk, hogy lelkeket viszünk Krisztushoz. Igen, és bár ez a végső cél, azon tűnődöm, vajon szánunk-e időt arra, hogy érdemben elgondolkodjunk a mikénten: a tervezésen és a stratégián.
A Szentírásban azt olvassuk, hogy bármilyen ajándékunk van, azt arra kell használnunk, hogy másoknak szolgáljunk, mint Isten kegyelmének hűséges gondnokai, annak különböző formáiban (lásd: 1Péter 4:10). Hmm! Hol is kezdjük? Maslow szükségletpiramisa azt mutatja, hogy mindannyiunknak vannak alapvető emberi szükségleteink, amelyek egy fejlődési sorrendet követnek, kezdve a fiziológiai szükségletekkel, felfelé haladva a biztonság, a közösség/hozzátartozás érzése és az önbecsülés felé. Ha ebből a felfogásból indulunk ki, akkor az alapvető emberi szükségletek kielégítésének biztosításával tudunk hatékonyan kapcsolódni, beszélni és Krisztus szeretetét elsőként megmutatni másoknak. Csak ezután válhat nyitottá és fogékonnyá a szív és az elme a további tanításra.
Mindannyiunk egyedi tehetségekkel és ajándékokkal rendelkezünk, amelyekkel másokra hatással lehetünk. Nőként Isten a szolgálatunk által áld meg. Jó példa erre egymás bátorítása. „Ezért bátorítsátok egymást.” (1Thesszalonika 5:11, az angol ESV-fordítás alapján) A kihívást jelentő munkahelyi helyzetek, a többi emberi kapcsolat, a pénzügyek mind elbátortalaníthatnak. Egy hallgató fül, egy hívás, egy lap, hogy „gondolok rád”, egy 5 dolláros benzinkártya, egy közös étkezés, egy ajánlat bébiszitterkedésre és egy csipetnyi hiteles empátia jó alkalom a bátorítás kimutatására.
És ne feledd, nincs szükség közönségre vagy igehirdetésre ahhoz, hogy tudasd a testvéreddel Krisztusban: imádkozol érte. Ő a béke felüdítő lelkületéből, amelyet majd megtapasztal, rá fog jönni, hogy „imádkoztál érte”. Keresztény nőként akkor leszünk hatásosak, ha egymással és egymásért imádkozunk. „Az igaz buzgó könyörgésének nagy ereje van.” (Jakab 5:16) Szolgáló tetteink Krisztus szeretetét mutatják be. Építjük és bátorítjuk testvéreinket, amikor egymásért imádkozunk, és közbenjárunk értük. Ő meghallgat minket!
Mindannyiunkat aktív szolgálatra hívtak! Ha nem most, akkor mikor? Ha nem téged, akkor kit?

Iris Anderson Miles