Egy óvatlan hiba

„És most, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen, és ne szégyenüljünk meg előtte az ő eljövetelekor.” (1János 2:28)

Egy óvatlan hibát vétettem, amit már soha nem lehet jóvátenni. Olyan izgatottak voltunk! A férjemmel mi voltunk a házigazdái az orvosi egyetem negyedéves esti összejövetelének, ahol a férjem végzett. Természetesen mindennek tökéletesnek kellett lennie: a háznak makulátlannak, az ételnek vonzónak és ízletesnek, a gyepnek szépen lenyírtnak. Valamiért fontosabbnak tűnnek ezek a részletek, ha sokan csak alkalmi ismerősök a csapatból.
Mivel a legtöbb vendégnek fogalma se volt arról, hogy találja meg a vidéki otthonunkat, minden házaspárnak küldtem útbaigazítást. Nagy volt a várakozás, hiszen már alig vártuk, hogy egy kellemes estét tölthessünk együtt. Végre eljött az idő, és minden vendég elhozta egy-két kedvenc ételét is. Könnyedén folyt a beszélgetés, és az este minden szempontból kielégítően és gyümölcsözően sikerült. Az este végéhez közeledve összegyűltünk egy imára, mielőtt mindenki hazaindult volna.
Valamikor később teljesen megdöbbenve tapasztaltam, hogy az útbaigazításomban, amit mindenkinek küldtem, kihagytam egy mellékútra való kanyarodást, amely csak körülbelül két mérföldre volt az otthonunktól. Néhány házaspár, aki elindult, hogy részt vegyen a találkozón, soha nem érkezett meg. Soha nem tudtam meg, hogy kik voltak ők, vagy hogy hányan maradtak le az eseményről! El tudjátok képzelni, milyen szörnyen éreztem magam ettől?! Csak elképzelhetem, milyen frusztrációt és csalódást élhettek át azok a vendégek… Természetesen ma már nem lenne ilyen problémánk, hála a mobiltelefonoknak és a megbízható GPS-nek. De hát ezek a dolgok akkoriban még a messzi jövő ígéretei voltak…
De mennyivel pusztítóbb volna, ha én lennék a felelős azért, hogy valaki elveszíti az örök élethez vezető utat azáltal, hogy megbotlik. Másrészt az lenne a leghálásabb érzés a világon, ha az életem hatással lenne valakire, hogy megismerje és szeresse Jézust. Talán mindannyiunknak jó lenne megvizsgálni az életünket, hogy olyan kapcsolatban vagyunk-e az Úrral, amely az ő szeretetét tükrözi vissza másoknak. Ez a legkevesebb és a legjobb, amit tehetünk. Az örök élet lehet a tét mások és a mi számunkra is.

Lila Farrell Morgan