Isten megelégíti az éhezőket

„Bőségesen ehettek majd, és megelégedtek. És magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem kell pironkodnia az én népemnek.” (Jóel 2:26)

Az Egyesült Államokba való bevándorlásom után nehéz volt az életem, de Istenünk továbbra is hűségesnek bizonyult, és nagyon is jelenvaló segítség volt a szükség idején. Amikor egy barátom, akit már az egyetemi éveink óta nem láttam, izgatottan közölte, hogy az országba jön, és mindent megtesz, hogy meglátogasson minket, nagyon megörültem. Bár rövid időre tud csak eljönni hozzánk, már repesve vártuk, hogy láthassuk egymást.
Nem volt sok időm felkészülni. Úgy tervezte, hogy másnap, pénteken érkezik, és vasárnap kora reggel indul tovább. Ahogy készültem a látogatására, rájöttem, hogy nincs fehérjedús ennivalóm a szombati ebédjéhez. Tudtam, hogy rizst és vegetáriánus darált húst fogunk enni, csakhogy ő allergiás a szójára. Az izgatottságom kezdett elszállni, ahogy stresszelve próbáltam kitalálni, hogy tudnám megoldani az ebédjét. Mindenhez, amit kitaláltam, pénz kellett – ami nekem nem volt.
Egy pillanatra leültem, és elkezdtem megosztani szívem gondját Istennel: Uram, örülök, hogy a barátom eljön hozzám, nagyra értékelem az erőfeszítést, amit értem tesz, és szeretném, ha jól éreznénk magunkat együtt. Én meg most úgy szégyellem magam, hogy nincs mit adnom neki enni… Istenem, van valami, amit te nem tudsz megtenni? Kérlek, adj neki valamit, amit ízlik neki, könyörgöm!
A nappalból éjszaka lett, és eljött a péntek – de semmi választ nem kaptam. A barátom hamarosan megérkezik, engem pedig elfogott a stressz. Aztán délelőtt tájban autódudálást hallottam a kapum előtt. Kinéztem az ablakon, és megláttam a barátnőmet, Sandrát, amint hevesen integetett, hogy menjek ki gyorsan hozzá. Átnyújtott egy szatyrot, és el is hajtott. Barátaim, találjátok ki, mi volt a táskában! Egy nagy, királyi méretű csattogóhal és egy családi kiszerelésű gabonapehely-doboz. Ó, Istenem! Te mindenek felett állsz, amit csak el tudok képzelni! Megint gondoskodtál rólam! Halleluja! Dicsérjük a nevedet, ó, hűséges Istenem! Te mindig időben érkezel, és nem hagyod, hogy a gyermeked megszégyenüljön.
Megérkezett a barátnőm is, és egy fantasztikus élményben volt részünk, amikor megosztottuk egymással kedves emlékeinket és Isten túláradó áldásait – és több mint eleget ettünk.
„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:19)

Lorraine Brooks-Williams