A texasi háromszög (1. rész)

„Azért, mert nem hallgattak beszédeimre – ezt mondja az Úr –, amelyeket üzentem nekik szolgáim, a próféták által; idejében üzentem, de nem hallgattátok meg – így szól az Úr.” (Jeremiás 29:11)

A pillangók a gyomromban a szívem izgatott dobogásával folyamatosan készenlétben tartottak. Először repültem. Az úti célom? A Lackland Légi Bázis San Antonióban, Texasban, az Egyesült Államokban. 1967 májusában járunk, és csatlakoztam a WAF-okhoz (ami a Nők a Légierőben), mindössze egy hónappal a huszadik születésnapom előtt. Minden olyan gyorsan történt, hogy még mindig félig sokkos állapotban voltam. Alig egy hónappal azelőtt még a Fleet biztosítási ügynökségnél dolgoztam Haltom Cityben, Fort Worthtől keletre.
Miután tizenhárom éves koromban megkeresztelkedtem, arról kezdtem álmodozni, hogy ápolónő leszek, és misszionáriusként szolgálok Afrikában. És mi köze van ennek ahhoz, hogy csatlakoztam a légierőhöz? A helyi toborzó meggyőzött, hogy amint elvégzem az alapkiképzést, valamilyen egészségügyi szolgálati területre osztanak be – és én hittem neki.
Hat héttel a légibázisra érkezésem után elvégeztem az alapkiképzést, és izgatottan vártam – ismét pillangókkal és zakatoló szívvel – az első beosztásomat. Amikor eljött, majdnem sokkot kaptam. Sehol nem szerepelt a parancsomban semmi, ami csak távolról is kapcsolódott volna az egészségügyi területhez. Ehelyett számítógépes programozónak osztottak be. A kiképzés Wichita Fallsban lesz, szintén Texasban.
Ezen a ponton kétszeresen is frusztráltnak éreztem magam. Az elmúlt tizenegy évben Texasban éltem, és azt reméltem, hogy a légierőhöz való csatlakozásom révén elhagyhatom a magányos csillag államát. Ez a beosztás nem felelt meg egyetlen elvárásomnak vagy álmomnak sem. Ahogy ültem a Wichita Falls felé tartó buszon, egyre jobban azt éreztem, hogy ez a WAF-dolog mégse az én világom.
Amikor befejeztem a műszaki iskolát, ismét abban reménykedtem, hogy a következő megbízatásom a texasi határon túlra visz. Megint csak tévedtem! Szinte megállt a szívem, mikor elolvastam a parancsomat. Úti cél? A Carswell Légi Támaszpont, Fort Worth-től nyugatra, kevesebb mint ötven kilométerre attól a helytől, ahonnan az utam elindult. A dolgok határozottan nem úgy alakultak, ahogy reméltem. De Isten nagy meglepetést tartogatott számomra. És nem is tartott sokáig, mire kiderült. Barátaim, bízhatunk benne, aki megígéri nekünk, hogy a velünk kapcsolatos tervei reményt és jövőt adnak nekünk.

Sharon Clark