Az esküvő

„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az Emberfia eljön.” (Máté 25:13, az angol NKJV-fordítás alapján)

A telefonomon megkaptam a lánykérős fényképet, majd az izgatott üzenetet: „Nana, igent mondtam!” Ettől rögtön beindult az ötletek pezsgése! Kijelölték az időpontot, kiválasztották a helyszínt, és a következő néhány hónap szorgos tervezgetésébe beletartozott az esküvői parti résztvevőinek kiválasztása és a vendéglista összeállítása.
Én csak a menyasszony nagymamája voltam, de örömmel vásároltam egy új, színben harmonizáló ruhát, gondoskodtam az átalakításról, és még új cipőt is vettem. A férjem biztosította, hogy az autó készen álljon a kétnapos útra, amely keresztülvisz minket a fél Egyesült Államokon.
Jézus soha nem volt egy ifjú pár szülője vagy nagyszülője, de részt vett már esküvőkön, így át tudta érezni az izgatottságot. Egy este, amikor a tanítványaival az Olajfák hegyén pihentek, az alkonyat beálltával felhívta a figyelmüket egy házra a völgyben, amelynek fény szűrődött ki az ablakain, és egy ünneplésre váró csoportot világított meg. A menyasszony háza volt, és a vőlegény érkezésére vártak, hogy elkísérje kedvesét a házába az esküvőre.
Nem voltak elég közel hozzájuk, hogy pontosan értsék, miről van szó, de Jézus az előttük lévő képet arra használta, hogy egy példázatot illusztráljon vele. Tegyük fel, hogy tíz fiatal nő várta a nagy ünneplést. Mivel az esküvőre sötétedés után kerül sor, mindannyian hoztak magukkal olajat a lámpájukhoz. Miközben várták, hogy megérkezzen a vőlegény, de ő késett, mindannyian elbóbiskoltak. Amikor meghallották a kiáltást, hogy megjött a vőlegény, mindenki felébredt, és felemelték a lámpásaikat, hogy megvilágítsák a háza felé vezető utat.
Ebben a történetben minden jelenlévő várta a vőlegényt, de néhányan már előre felkészültek a késedelemre, mások viszont nem. Ha úgy gondolunk az olajra, mint a Szentlélek jelképére, akkor ez az erő mindenki számára elérhető. Ha úgy vesszük, hogy az olaj az egyes emberek jellemét jelképezi – ez biztos nem olyasmi, amit meg lehet osztani.
A jellemem a sajátom: olyasmi, amit még a családtagjaimmal sem oszthatok meg, akiket pedig szívből szeretek. Istenem, kérlek, fejleszd bennem azokat a tulajdonságokat, amelyekre szükségem van, hogy felkészüljek arra, hogy lelkesen részt vegyek majd a Bárány menyegzői vacsoráján!

Roxy Hoehn