Még mindig a kispadon ülve

„Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék a szíved, és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:14)

Kosárlabda-rajongó vagyok. Ha hozzám hasonlóan te is szurkoló vagy, talán már észrevetted, hogy bár hosszú a csapatba beválogatott játékosok listája, közülük sokan egy egész szezonban nem játszanak egyetlen mérkőzésen se. Lehet, hogy kiválasztották őket, mégis a kispadon találják magukat.
Voltál már olyan ponton az életedben, ahol Isten hívott, de te még mindig arra vártál, hogy valósággá váljon a víziója? Mint a kosárlabdában, talán elgondolkodtál már azon, hogy „Ha engem választott, miért ülök még mindig a kispadon?”. Ezt a kérdést én is sokszor feltettem magamnak keresztény tapasztalatom során.
Néhány évvel a Covid–19-világjárvány előtt éreztem, Isten arra hív, hogy tegyem teljesebbé az online szolgálatomat. Mégis úgy tűnt, hogy még akkor is, amikor továbbra is rá támaszkodtam az előrehaladásom segítésében, csak egyik akadály sorjázott a másik után. Ahelyett, hogy ajtók nyíltak volna meg előttem, egymás után kezdtek bezáródni az ajtók. A hálózatok cserbenhagytak, amelyekre pedig számítottam volna. Azok a kapuőrök, akik a nevemen szólíthattak volna, vagy elinaltak, vagy kirúgták őket. Én meg ott ragadtam a várakozási zónában. És az az igazság, hogy elcsüggedtem. Nem vagyok túl türelmes várakozó.
Azonban, ahogy elgondolkodom az Istennel való sok éves folyamatos együttjárásomon, ha van egy téma, ami következetesen megmaradt, az a várakozás. Amikor a Bibliában a hit nagyszerű embereinek és asszonyainak életéről olvasunk, azt látjuk, hogy ők is várakozó állásponton voltak Istennel. Mi több, hozzánk hasonlóan őket is arra szólították fel, hogy várakozzanak türelmesen.
Ábrahám huszonöt évet várt az ígéret fiára, Izsákra. József évekig várt nehéz életkörülmények között, míg megvalósult a gyerekkori álma, hogy vezetői pozícióba kerüljön. Anna pedig hosszú, gyermektelen éveket töltött azzal, hogy megszállottan imádkozott a vágyott fiú után.
Egy közös van ezekben a történetekben. Függetlenül attól, hogy a várakozási időszak milyen hosszú volt, vagy mekkora kihívást jelentett, Isten hű maradt ahhoz, hogy befejezze, amit elkezdett. Van-e okunk kételkedni abban, hogy ugyanezt meg tudja és meg is fogja tenni veled és velem?

Kathy-Ann C. Hernandez