Hogyan kezeld a gyászt?

„Este bánat tér be, reggelre itt a vidámság.” (Zsoltárok 30:5)

Ahogy világszerte egyre fokozódnak a zavargások, mindennapossá vált a gyász is a háztartásokban. Vizsgáljátok meg ezeket a valós élethelyzeteket, és figyeljétek meg, hogy tudtok-e valamelyikkel azonosulni.
• Egy testvérnő, aki tehetetlenül nézi végig, ahogy szerettei gyógyíthatatlan, elgyengülő betegségben szenvednek, úgy fogalmazza meg, hogy úgy érzi magát, mintha „egy feneketlen gödörben lenne, amit tonnányi kő borít be”. Egy vigasztaló így válaszol neki: „Az Úr soha nem ad többet, mint amit el tudsz viselni.” A hölgy most újabb sziklákat vizionál, és még jobban bánkódik.
• Egy testvérnő halálos beteg rokonát gyászolja, akit félig eszméletlen állapotban tartanak csak életben fájdalomcsillapítókkal. Egy nővére azzal vigasztalja, hogy „az Úr most időt ad neki, hogy megmeneküljön”.
• Egy összetört szívű nővér próbál megbirkózni szerettei halálával, vigasztalók hívják fel, akik sírva törnek össze a telefonban. Le kell tennie ilyenkor a telefont, mert már nem bírja.
A gyász olyasvalami, amit a legtöbben már megtapasztaltunk életünk során, kezdve gyermekkorban a kis kedvencek elvesztésétől vagy egy szerettünk eltávozásán át az élet későbbi szakaszában. Sajnos a gyász csak az újjáteremtett földön tűnik el örökre, ezért mindannyiunknak fel kell készülnünk arra, hogy foglalkozzunk vele, míg e földön élünk. Az emberek sokféleképpen gyászolnak. A bibliai
időkben megtépték a ruháikat, zsákruhát vettek fel, és hamut szórtak magukra, meg leborotválták a fejüket. Nincs helyes vagy helytelen mód a gyász kifejezésére. A vigasztalók viszont határozottan helyes vagy helytelen válaszokat adhatnak, ami pozitív vagy negatív hatással járhat. Vannak emberek, akik egy szerettük elvesztése után kezdetben inkább egyedül maradnak, esetleg a régi szép időkre gondolnak, vagy csak sírdogálnak. Ezt tiszteletben kell tartanunk, és a látogatás előtt érdeklődjünk megfontoltan, hogy mikor lenne szívesen fogadott a látogatásunk.
Más gyászolók szeretik, ha emberek vannak körülöttük, mivel a beszélgetésnek terápiás hatása van számukra. Jób elégedettnek tűnt azzal, hogy a barátai napokig csak csendben ültek mellette. Aztán sajnos ők is beszélni kezdtek. A felesége tovább súlyosbította a gyászát azzal, hogy azt mondta, átkozza meg Istent. Keresztre feszítése előtt a gyászoló Jézus otthagyta tanítványait, és elment, hogy imáadkozhasson az Atyjához.
Fel kell mérnünk minden egyes ember szükségletét, és ennek megfelelően kell betöltenünk. Ha kétség merül fel, egy ölelés, egy ima vagy meleg étel sokak számára tökéletesen elég lesz. De ha nem tudsz uralkodni a könnyeiden, kérlek, inkább csak küldj egy SMS-t.

Cecelia Grant