Ezer levél között elveszett méhecske

„Mert enyém az erdő minden vadja, az ezernyi hegy minden állata. Ismerem a hegyek minden szárnyasát, és minden az enyém, ami mozog a földön.” (Zsoltárok 50:10–11)

Több hatalmas tölgyfa öleli körül a házunkat, és a nyári hőségben oly nagyon szükséges árnyékot adják, ősszel pedig ragyogó színeikkel áldanak meg. Ugyanakkor rengeteg munkát is jelentenek, amikor lehullanak a leveleik. Már minden évben úgy csinálom, hogy megvárom, míg az összes falevél lehull, így csak egyszer kell összegereblyéznem mindenhol. Képzelhetitek, hogy ez a folyamat hosszú órákat vesz igénybe. A házunk homlokzata mentén levő féltetőről nyolc szélcsengő lengedezik, amelyekből gyönyörű dallamokat csalnak elő a szeles napok. Az egyik szélcsengő közepén levő fekete falapról egy fényesre festett sárga méhecske csüng le. Még drága férjem készítette nekem sok szeretettel.
Egy őszi napon, amikor a leveleket gereblyéztem, a gereblye nyele nekiesett ennek a szélcsengőnek, elszakította a zsinórját, és a sárga méhecske az alatta lévő avarkupacba pottyant. Mielőtt rájöttem volna, mi történt, még több levelet gereblyéztem a halom tetejére, így még mélyebbre temettem a sárga méhecskét. Amikor körülnéztem, és megláttam, hogy a méhecske eltűnt, gyorsan elmormoltam egy imát, és elkezdtem tapogatni az avart, hogy megtaláljam az drága kis mütyürt. Nem volt értékes, mégis különleges volt számomra, mert a férjem festette nekem, és a hároméves unokánk, Hunter szereti, ha az összes harangjáték egyedi hangot ad ki, amikor meglátogatja Mimit és J. papát. Továbbra is kértem Istent, hogy segítsen megtalálni az eltűnt méhecskét, miközben folytattam az udvar maradék részének felgereblyézését. Végül órák elteltével visszamentem arra a területre, ahová a festett méhecske zuhant, és elkezdtem felpakolni a levélkupacokat a pótkocsira, hogy elszállítsam és kiszórjam az erdőbe. Miközben az utánfutóra dobáltam fel, imáim egyre csak szálltak az ég felé.
Hála Istennek, az Atya SOHA nem fárad bele az imáinkba, függetlenül attól, hogy mennyire jelentéktelennek tűnnek. A rakodásom vége felé Isten pontosan arra a helyre irányította a kezemet, ahol az elveszett méhecske meghúzta magát. Miközben örömkönnyeket sírtam, azonnal megálltam, hogy magasztaljam Őt jóságáért és szeretetéért, valamint azért, hogy meghallgatta és megválaszolta imámat. Atyánk, akié a jószág az ezernyi hegyeken, törődik az elveszett, kézzel festett sárga méhecskével is, ami az egyik leánya szélcsengőjén lengedezik.

Kathy Hull