Lucky Charm

„Dicsőítsétek szent nevét; örvendezzen a szíve azoknak, akik keresik az Urat. Keressétek az Urat és az ő erejét, keressétek orcáját szüntelen.” (1Krónika 16:10–11)

Tavaly a családom örökbe fogadott egy másik kóbor macskát. Charmnak neveztem el a Lucky Charm rövidítéseként, mert nagyon szerencsés macska volt. A lelkipásztorunk találta meg, amikor egy csoport imaházbeli barátjával egy ázsiai piacra tartott. Kétségbeesett nyávogást hallottak, mire félreálltak, hogy megpillantsanak egy cicát az autójuk alatt. Azonnal felhívták az összes közeli menhelyet, de mivel épp munka ünnepe volt, senki nem felelt a hívásaikra. Aztán valaki a csoportból küldött nekem egy SMS-t, hogy elvinném-e a macskát. Örömömben nem haboztam, és azt mondtam, persze, hogy örökbe fogadjuk a cicát.
A következő hónapokban Charm alkalmazkodott a két másik macskával közös otthonunkhoz. Nem sokkal azután, hogy hozzánk érkezett, észrevettem, hogy a szobám lett az otthona. Míg a többi macskánk a nappaliban vagy a szüleim szobájában aludt, Charm az én ágyamat sajátította ki magának. A nyár folyamán már annyira ragaszkodott hozzám, hogy ha az íróasztalnál ültem, ő is oda jött. Ha kimentem a fürdőszobába, Charm követett. Ha lementem a földszintre, ő a sarkamban volt. Ha visszaindultam a szobámba, talán három másodpercbe se telt, ő már megjelent, és feliszkolt velem a lépcsőn.
Annyira szórakoztatott a viselkedése, hogy akaratlanul is a lelki alkalmazására gondoltam. A másik két macskám valójában soha nem akart velem lenni. Igazából csak azért jöttek fel a szobámba, mert ott etettem meg őket. Mennyire hasonlítunk mi erre a két macskára! Voltaképpen nem is akarunk közösséget vállalni Krisztussal. Néha csak azért tesszük, mert tudjuk, hogy Ő megáld minket, ha így teszünk. Nehéz eljutni erre a felismerésre, ugye? Ráébredtem, hogy én is hibás voltam ezen a területen. Voltak idők, amikor nem akartam személyes kapcsolatot ápolni Jézussal. Nem akartam vele lenni. Valahogy könnyebbnek, kevésbé bonyolultnak éreztem, hogy csak egymagam éljem az életemet.
Charm viselkedését figyelve rájöttem, hogy nekem még inkább a Megváltómmal kellene akarnom lenni, mint ahogy Charm szeret velem lenni. Mindenhová követnem kéne Őt. Mellette kellene ülnöm. És amikor szem elől tévesztem, mindig meg kell keresnem.
Legyen ez a mai imánk. Keressük mindig, pillanatról pillanatra az ő jelenlétét!

Madeleine E. Miyashiro