Már alig várom!

„Boldog ember, aki hallgat engem, aki ajtóm előtt virraszt mindennap, és ajtófélfáimat őrzi. Mert aki engem megtalál, az életet nyer, és jóakaratot szerez az Úrtól.” (Példabeszédek 8:34–35)

Amikor kislány voltam, imádtam a nagypapához járni. Ott töltöttem életem első éveit, és nem volt olyan időszak az életemben, amikor ne vágytam volna arra, hogy meglátogassam!
Az út egy hosszú örökkévalóságnak tűnt, de aztán bekanyarodtunk a Fő utcáról a felhajtóra, és mielőtt az autó megállt volna, én már ki is pattantam, várakozó karjai közé rohantam, és hirtelen minden a helyére került a világomban!
Az idő túl gyorsan elrepült, és minden látogatás végén ugyanez a beszélgetés zajlott le. Nagyapa azt kérdezte: „Tawny itt maradhat éjszakára?” Anyám azt felelte: „Az jó lenne, de nincs nála pizsama és fogkefe.” Én pedig erre azt mondtam: „Várj egy percet!”, miközben őrültként kivágtattam a kocsihoz. Hipp-hopp, egy szempillantás alatt már vissza is értem egy barna papírzacskóval, és szerintetek mi volt benne? Így van: egy hálóing, egy fogkefe és egy váltás ruha. Mit gondoltok, hogy a nagypapánál tölthettem az éjszakát? Még szép, hogy ott! De miért? Mert felkészültem, és készen álltam rá! Nem hiszem, hogy valaha is kihagytam volna egy lehetőséget, hogy a nagypapámmal lehessek együtt.
Tudjuk, hogy Jézus visszajön, és sokan közülünk várják azt a nagyszerű reggeli felkelést, amikor szemtől szemben megláthatják Őt. De tudtad, hogy nem mindegy, hogyan várjuk az ő visszatérését? A menny végül is egy gondosan előkészített hely a felkészült emberek számára. Ellen G. White írja: „Várjuk és figyeljük azt a nagy és félelmes jelenetet, amely befejezi e föld történelmét. Ám ne csupán várakozzunk, hanem ennek az ünnepélyes eseménynek a tudatában dolgozzunk is éberen. Isten élő egyháza várakozik, figyel és munkálkodik. Senki sem lehet semleges. Mindannyiunknak Krisztust kell képviselnünk tevékenyen, komolyan munkálkodva a veszendő lelkek megmentésén.”¹
Képzeljük csak el, milyen érzés lesz megérkezni a mennyei otthonunkba. Ahogy Jézus várakozó karjai közé futunk, abban a pillanatban tudni fogjuk, hogy már minden rendben lesz, mert azzal lépünk be az örökkévalóságba, aki a legjobban szeret bennünket.

Tawny Sportsman

¹ Ellen G. White: Levelek és kéziratok, 7. köt., 19/b levél, 1892.