Adj nekünk szemet, hogy lássunk!

„Péter és János pedig együtt ment fel a templomba az imádkozás órájára, kilencre. Akkor vittek oda egy születésétől fogva sánta embert, akit mindennap le szoktak tenni a templom Ékesnek nevezett kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. Ez, amikor látta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk!” (Apostolok cselekedetei 3:1–4)

Könnyen elsiklunk felette, hogy rögtön a jó részhez is érjünk, ahol Péter meggyógyítja a sánta embert. Mindig is szerettem ezt a történetet, de már ebben az első négy versben is van valami nagyszerű, amin érdemes elgondolkozni. Egész mostanáig nem is vettem észre, ami azért ironikus, hiszen ez lenne a történet lényege!
Péter, a megtéretlen Péter, a pünkösdkor még Szentlélekkel be nem telt Péter, az a Péter, aki három évig járt Jézussal anélkül, hogy felfogta volna, miről szól Isten országa, most végre megértette!
A régi Péter észre se vette volna ezt a sánta koldust. Ő és János igyekeztek, hogy a templomba menjenek imádkozni. A kilencedik órai ima, ami ma délután három órát jelent, egyike volt a napi három imaidőnek, amikor a zsidók elmentek a templomba, elmondták az imájukat, majd eltávoztak. Ez volt Péter és János küldetése is. De most Jézus megérintette a szívüket. Végső soron az ő küldetése az emberek voltak. Az ima meg eszköz volt a célja eléréséhez, hogy szeressék Őt, és szeressék az embereket. Az ima az az erő, amely megváltoztatja a szíveket, így segíthetünk az embereknek megtapasztalni Isten erejét!
Péter tehát végre megértette, az élete és jelleme megszépült azáltal, hogy az evangélium üzenete átalakította. Most már látott is! Ahelyett, hogy úgy ment volna el a férfi mellett, hogy észre sem veszi a sánta koldust, a tanítvány meglátta őt. Meglátta, majd rászegezte a tekintetét, és magára vonta a figyelmét. Péter azért látott Jézus szemével, mert Jézussal volt, és már betelt a Lelkével.
Milyen gyakran megyünk el az emberek mellett, és sosem látjuk meg őket igazán! Milyen gyakran vagyunk vakok a legfontosabb dologra: az emberekre. De mi is ugyanúgy kaphatunk Szentlelket, mint Péter. Ugyanannyi lehetőségünk van arra, hogy naponta Krisztussal járjunk. Úgy láthatunk, mint Jézus, úgy segíthetünk, mint Jézus, és minden nap átélhetjük az ő küldetését, ahogy megnyitja a szívünket és az elménket, hogy valóban LÁSSUNK.
Drága Atyánk, tölts be minket is Szentlelkeddel, hogy valóban meglássunk másokat!

Lee Lee Dart