Csak Jézus

„Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (Apostolok cselekedetei 4:12)

Globális digitális misszionárius csoportunk hetente össze szokott jönni a Zoom segítségével, hogy az Adventista Világrádió munkatársai vezetésével képzéseket, beszámolókat és istentiszteletet tartsunk. Nemrégiben ismét találkoztunk, és nagy hatással volt rám az aznapi áhítat, és megváltoztatta a stratégiáimat.
Az elmúlt öt évben nálam lakott az egyik rokonom. Anélkül, hogy a személyes szokásait figyelembe vettem volna, bár némi félelemmel, de beleegyeztem, hogy segítek rajta. Azt mondta: „Csak rövid időre, míg talpra nem állok.” Azóta mintha egy rémálomba csöppentem volna. Amikor kiderült, hogy iszákos, és dohányzik, különböző stratégiákkal próbálkoztam, hogy segítsek neki megszabadulni a szokásaitól. De semmi sem vált be. Minden imacsoportot megkértem, hogy imádkozzanak érte. Én is imádkoztam érte, beszélgettem vele, tanácsot adtam neki, szidtam, és szakirodalmat ajánlottam neki. Elmondtam minden tényt a rossz szokásairól, figyelmen kívül hagytam őt magát, presbiterek beszéltek vele, rokonok leültek elbeszélgetni vele, egészségügyi szakemberek is beszéltek a fejével. Tartunk áhítatokat, együtt imádkozunk, de semmi sem segített neki a változásban.
Az életemet megváltoztató áhítat címe ez volt: „Az üdvösség nem egy esemény, hanem egy személy”. Amikor beosztottak minket az imaszobákba, azt a feladatot kaptuk, hogy kérjük meg Jézust, változtasson meg minket. De ne úgy, hogy csak helyrehoz, ne úgy, hogy csak megfoltoz, és ne is úgy, hogy csak meggyógyít, hanem új szívet adjon nekünk. Ezenkívül arra kértek minket, hogy mutassuk be Jézust a kapcsolataink számára, akár otthon, akár a helyi közösségeinkben, akár a digitális barátainknak. Vezetőnk azt mondta: „Ha valaki dohányzik és/vagy iszik a környezetedben, ne feledd, hogy az üdvösség nem egy esemény, hanem egy személy.” Ez a kijelentés együtt rezonált velem, és valóban megragadta a figyelmemet. Miközben közösen imádkoztunk, mindannyian ugyanazt az érzést visszhangoztuk a szemnyitogató áhítattal kapcsolatban. Soha nem hallottuk még ilyen világosan kimondva, bár azt hittük, hogy már jól értjük Isten szeretetét.
Nem számít, milyen keményen próbálkozunk, mennyi jót gondolunk, mennyi erőfeszítést teszünk, hogy megpróbáljuk átformálni a hitetleneket: először arra kell törekednünk, hogy Jézus személye mindennap újjáteremtsen minket – és Őt mutassuk be másoknak. Az én rokonom most már lassan kezdi megismerni Krisztus lényét. Csak a Megváltót. Legyen ez így mindannyiunkkal. Ámen!

Pauline A. Dwyer-Kerr