A graffiti

„Mert ez az eredeti üzenet, amit hallottunk, hogy egymást szeressük.” (1János 3:11, az angol The Message-fordítás alapján)

A városba való bejutáshoz az út, amin végigmegyek, átmegy a vasúti síneken. A minap a kocsimban ülve, egy nagyon hosszú vonatra várva, a rossz időzítésemen sajnálkozva észrevettem, hogy szinte az összes vagont összegraffitizték. A műalkotások egy része, ha lehet így mondani, elég primitív volt: csak fekete ákombákom betűkkel, firkákkal jelölték meg a vasúti kocsik oldalát. Mások viszont kidolgozottak voltak színes szimbólumokkal és szavakkal, és a betűk is kreatívan fedték egymást. Néhányat még árnyékoltak, és háromdimenziósra is fújtak. A művészek sokfelől merítettek inspirációt ezekhez a stilizált alkotásokhoz. A vonat végül felgyorsult, és már nem tudtam kisilabizálni a szavakat, de az egyértelmű volt, hogy a művészek üzenetet akartak átadni. Nyilatkozni akartak, vagy nyomot hagyni maguk után.
Otthon kutakodtam egy kicsit, és megtudtam, hogy a nagy gazdasági világválság idején kezdődött a vagonok lefújása az Egyesült Államokban, amikor a munkanélküliek, a csavargók összevissza utazgattak, és graffitiüzeneteket hagytak maguk után. Ők olyan emberek voltak, akiknek nem volt platformjuk vagy hangjuk az adott társadalmi közegben. A gyakorlat a későbbiekben erősödött fel, és minden bizonnyal nagy hatással volt rá az aeroszolos flakonok feltalálása.
Természetesen a vasúti kocsik oldalára graffitit festeni törvénybe ütköző, kivéve, ha a tulajdonostól engedélyt kaptak rá, ami valószínűleg soha nem fordul elő. De ezeknek a leendő művészeknek még mindig szándékában állt, hogy nyomot hagyjanak maguk után. Bármekkora kockázatot is vállaltak, nagyon motiváltak voltak.
Ez elgondolkoztatott. Engem mi érdekel annyira szenvedélyesen, hogy hajlandó vagyok rendkívüli erőfeszítéseket tenni egy üzenet közvetítése érdekében: A társadalmi igazságosság? A jogfosztottakkal való törődés? A szegénység és a hajléktalanság elleni küzdelem? Vagy az evangélium terjesztése? Jézus is támogatta ezeket a kérdéseket. Ő azért jött, hogy reményt nyújtson a jogfosztottaknak, azoknak, akiknek nincs hangjuk, és akik perifériára szorulva élnek. Nem kellene, hogy ez sok indokot adjon arra, hogy beszéljünk az ő figyelemre méltó életéről, és azokról az ügyekről, amelyekért kiállt?
Hol fogom hát ott hagyni az én „nyomomat”? Hogy fogok kommunikálni a körülöttem lévőkkel? Milyen üzenetet hagyok magam után?
Drága Uram, segíts, hogy mindennap átgondoljam a lehetőségeimet, amikor kreatív módszereket keresek arra, hogy megosszam másokkal is a te szeretetüzenetedet.

Linda Nottingham