Sokkal többet!

„Aki kéréseink és gondolataink mértékén felül is képes mindent bőségesen megtenni, … azé a dicsőség… örökkön örökké.” (Efezus 3:20–21)

Nem engedhettem meg magamnak, hogy tovább fenntartsam az autót, szóval az eladását terveztem. Tudtam, hogy az Úr irányítja életemnek ezt a következő fejezetét, de a gondolat, hogy miként boldogulok majd a sokkal alacsonyabb jövedelemmel, még mindig ott motoszkált bennem. Készítettem egy egyszerű kis táblázatot, amely a bevételemet és a megélhetési költségeimet mutatta. De akárhányszor is végignéztem az oszlopokon, az eredmény mindig ugyanaz volt. Ráadásul a szerelő csak napokkal korábban erősítette meg, hogy a kocsi motorja tényleg elromlott. Nem tehettem meg, hogy megjavíttatom. Az eladás sem sokat segített volna. Legfeljebb 577–866 lejt vagy 44–67.000 forintot kaphatnék érte egy roncskereskedőtől.
Megmagyarázhatatlan módon két nappal azután, hogy a szerelőtől eljöttem, az autó tökéletesen kezdett működni. Aznap bementem az irodámba, és leparkoltam a szokásos helyemre az utcán. Eljött az öt óra, és el is telt, majd besötétedett, miközben én tovább dolgoztam a számítógépnél. Tudtam, hogy hat nap múlva költözöm, és addig be akartam fejezni a jelenlegi projektemet.
„Puff!” – hangos zaj riasztott fel odakintről. Felálltam, hogy kinézzek az ablakon, és figyeltem, nem hallok-e mást is. Mivel semmit nem hallottam, vállat vontam, és visszamentem dolgozni.
Mikor aznap este hazaértem, gyorsan megvacsoráztam, és lefeküdtem aludni.
Másnap reggel, ahogy kiléptem a kocsifelhajtóra, rögtön megértettem a hangos csattanát, amit még a munkahelyemen hallottam. Az autó vezetői oldalát valaki szörnyen meghúzta. A fém ott összenyomódott és felhasadt. Még a gáztank is megsérült. Pedig előző este úgy jöttem haza, hogy észre se vettem.
Felhívtam a biztosítóst, aki miután megkért, írjam le neki a kárt, biztosított, hogy a jármű kora miatt a gépkocsi leírhatónak minősül. Azonnal 1600 font (kb. 9.200 lej vagy 712.000 forint) összegű kártérítést ajánlott.
„Mikor viszik el a kocsit?” – kérdeztem, reménykedve, hogy még a költözés előtt.
„Ó, két–három napon belül küldünk érte valakit.”
Húsz percen belül a pénz a számlámra érkezett. Három nappal később átvették az autót.
„Köszönöm, köszönöm, Uram!” – ismételgettem újra és újra. Isten minden apró részletről gondoskodott, enyhítette a félelmemet, és csillapította az aggodalmaimat. Dicsőség neki, ámen!

Avery Davis