Áldás!

„Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: [tanítsd meg, hogy Isten bölcsességét és akaratát keresse képességei és tehetsége szerint], még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól.” (Példabeszédek 22:6)

Istennek nagy terve volt az életemmel, mikor Anguillán nőttem fel, egy apró karibi szigeten, ahol csak korlátozott számban voltak munkalehetőségek. Már kilencévesen úgy döntöttem, hogy tanár leszek. Amikor a középiskola utolsó évében jártam, újraértékeltem a tanári pályát, és véglegesítettem a döntésemet.
Miután két évig tanítottam, a kormány két évre tanítóképző főiskolára küldött a nyugat-indiai St. Vincentre. Hazatértem, és három évig tanítottam, majd a férjemmel az Egyesült Államok Virgin-szigetekén lévő St. Thomasra költöztünk. Mindketten az egyházi iskolánkban kaptunk állást általános iskolai tanárokként. A férjem harmincegy évig szolgált különböző beosztásokban. Én harmincnyolc évig dolgoztam hat-, hét- és kilencéves diákokat tanítva. Az utolsó tíz évben iskolai könyvtárosként alkalmaztak.
Negyvenöt emlékezetes pedagógusév után mentem nyugdíjba. Mélységes örömmel ragadom meg a lehetőséget, hogy alaposan átgondoljam azokat az évtizedeket, amelyeket az Isten által rám bízott kisgyerekek elméjének formálásával és gondozásával töltöttem. Micsoda jelentős felelősség!
Igazán kifizetődő volt az oktatói pályafutásom. Nagyon sokat köszönhetünk a tanárainknak, akik oly sokat feláldoztak értünk. Határozottan fontos szerepet játszottak abban, hogy mivé váltunk. Ahogy visszaemlékszem a pedagógusként eltöltött évekre, igazán hálás vagyok Istennek mindazokért az áldásokért, amelyeket kaptam, és azért, hogy áldás voltam annyi diák, szülő és munkatárs számára. Sok tanítványom helyezkedett el eredményes pályán, amiért igazán hálás vagyok. Olyan felemelő érzés, amikor ők kapcsolatban maradnak velem, és elmesélik nekem is az eredményeiket, és azt mondják: „Köszönöm!”
Drága Istenem, köszönöm, hogy részt vehettem a kis báránykáid nevelésében, és köszönöm mindazt, amit megtanultam, miközben nekik szolgáltam. Ragyogjanak minden alkalommal előtted, amikor csak lehetőségük adódik rá.

Janice Fleming-Williams