A kihívás

„Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézsaiás 65:24)

Néha, amikor keresztény szülők nevelnek fel, a hited az ő hitük meghosszabbításává válhat, ahelyett, hogy az Istennel kapcsolatos saját tapasztalatodból eredne – egészen addig, amíg meg nem tapasztalsz egy útelágazást, mely meghatározhatja a saját hitbeli utad kezdetét. Ez történt velem a húszas éveim elején.
Amikor még az ausztráliai Sydney-ben éltem, friss diplomás ápolónőként dolgoztam, és alkalmanként eljártam a gyülekezetbe is. Egy évvel később két keresztény ápolónőbarátommal folytatott beszélgetés során úgy döntöttünk, hogy kétéves aktív szabadságra utazunk az Egyesült Királyságba. Mindannyian kérelmeztünk vízumot, és az enyémet szinte azonnal jóvá is hagyták, míg a barátaimnak a beutazásukig kellett várniuk, mielőtt az övékét engedélyezték volna. Az egyik barátom szüleinél laktunk, akik akkoriban ott éltek, mialatt mi saját lakást kerestünk.
Amikor elhívtak imaházba, én minden gondolkodás nélkül azt feleltem: „Igazán nem akarok gyülekezetbe járni, de most az egyszer elmegyek. De csak akkor megyek vissza, ha úgy érzem, hogy ott szívesen látnak.” Senki se reagált erre semmit, és én is azonnal elfelejtettem a dolgot.
Miután megérkeztünk az imaházba, a földszinti terembe küldtek minket, hogy ott találkozzunk az ifjúsági osztállyal. Ahogy beléptünk a terembe, egy fiatalember, aki épp zongorázott, abbahagyta a játékot, és odajött, hogy köszönjön. Rám nézett, kezet nyújtott, hogy megrázza az enyémet, és azt mondta: „Helló, a nevem Peter, és szeretnélek üdvözölni ma a gyülekezetben!” Ezután a barátaimnak is bemutatkozott, és kért, hogy lépjünk be a terembe. Megdöbbentem, mert eszembe jutott a korábbi megjegyzésem. Az én könnyelmű kijelentésem kihívás volt Istennek, és Ő valóban válaszolt rá! Petert ismeretlenül is arra használta a menny, hogy válaszoljon szívem csendes kiáltására: Törődik velem Isten? Abban a pillanatban az Úr megmutatta, hogy igenis törődik velem. Az Egyesült Királyságban töltött idő alatt minden szombaton gyülekezetbe jártam, és így indult el a személyes kapcsolatom is a jó Istennel.
Kedves barátom, hadd nyugtassalak meg, hogy Isten számára fontos vagy. Ahogy Ő gondoskodik a lehullott verébről (Máté 10:29–31), úgy lát, szeret téged és gondoskodik rólad. Ha közeledsz a Mindenhatóhoz, Ő is közeledni fog hozzád (Jakab 4:8). Nincs is jobb hely, mint az ő szerető karjai között.

Jenny Rivera