365 ne félj (2. rész)

„Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt, megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézsaiás 41:10)

A félelem természetes emberi ösztön, és ki ismerné ezt jobban, mint a Teremtőnk? Mivel Ő megért, folyamatosan megnyugtat és vigasztal, folyamatosan emlékeztet minket, hogy Ő valóban „a mi oltalmunk és erősségünk; igen biztos segítség a nyomorúságban” (Zsoltárok 46:1).
Az Úr emberi félelemmel való együttérzésének felfokozott tudatában jutottam el Gedeon történetéhez a Bírák könyve 7. fejezetében. Isten parancsot ad Gedeonnak, és hozzáteszi: „Ha pedig félsz lemenni, menj le a táborhoz te és Pura, a szolgád.” (Bírák 7:10) Ugyanilyen gondoskodással küldte el Áront Mózeshez Isten (2Mózes 4:14). Amikor a férjem többféle betegséggel feküdt a kórházban – és utána heteken át, míg őt ápoltam, miközben a saját Covid–19-emből lábadoztam –, a menny sok-sok Purát küldött, hogy segítsenek és bátorítsanak.
Kívánságom ellenére a lányunk mégis vállalta a „Covid-utazás” veszélyeit Orlandóból Huntsville-be, hogy kórházba vigyen, mikor az apjának sürgősségi műtétre volt szüksége. Ahogy a helyzetünk egyre kritikusabbá vált, a tervezett egyhetes látogatása végül tizenkettőre nyúlt. Naponta kétszer kapcsolódott be a hívásba a nővérem, aki Atlantában ápolónő-adminisztrátorként dolgozik, hogy felhívjuk a kórházat, és beszámoljanak nekünk a fejleményekről. A legtöbb kérdést olyan szakzsargonban tette fel, amely az enyémnél nagyobb tiszteletet váltott ki, és a hívás után szükség szerint „fordított” is nekem. A testvéreimtől és más rokonoktól szinte minden nap érkeztek csomagok – az orvosi és háztartási felszerelések bőven kielégítették a szükségleteinket. Hónapokon át a barátnők készítettek vacsorát nekünk, hogy csak minimális időt kelljen a konyhában töltenem, és egy kedves barátnőm sokszor három napra is elegendő vasárnapi reggelit küldött.
Earl kórházi és rehabilitációs tartózkodása alatt és még utána is hetekig a gyülekezetem imacsoportjának vezetője minden nap felhívott, hogy imádkozzon értünk, és arra emlékeztessen, hogy a férjem teljes felépüléséért imádkozik. Earl nővére New Yorkból hívott: „A lelkipásztorodnak az egész világon vannak emberei, akik Earlért imádkoznak.” Sok telefon és üzenet érkezett barátoktól és jóakaróktól. Sok-sok ima éltette a szívemet, miközben hallgattam őket.
Köszönöm, drága Atyám, hogy társakat küldtél mellém az utam során. Mindannyian figyeljünk oda mások szükségleteire, és mi is legyünk jó társak az élet útján.

Lela Moore Gooding