Bízz a kapitányban!

„Ugyan ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?” (Lukács 8:25/b)

A finn tóvidéken töltött nyaralásunk során egy régi gőzhajón tettünk ebéddel egybekötött kirándulást. Hajónkat még 1905-ben megépítették, és fontos közlekedési eszközt jelentett a szigeteken és a sok tóparti faluban szétszórtan élő lakosság számára abban az időben, amikor még nem volt kiépített úthálózat. Az emberek hajóval jutottak el egyik városból a másikba. A hajó árukat is szállított. Ma már néhány ilyen hajót felújítottak, és minden nyáron turisztikai látványosságot jelentenek.
Lefoglaltuk a finom, svédasztalos étkezésünket, és élveztük az ételeket, miközben kibámultunk az ablakon, ahogy a hajó keskeny szorosokon át és a szigetek körül siklott. Később felmentünk a fedélzetre, hogy megcsodáljuk a tájat. Kék vizet, a szárazföldet borító zöld erdőket és kék égboltot láttunk gyönyörű fehér felhőkkel. Elhaladtunk a fák mögött megbújó nyaralók és a vízpartra épített kis szaunák mellett. Kinn a tóparton láttunk új építésű luxuslakásokat, amelyekből a lakók szó szerint csak úgy beszállhattak a motoros jachtjukba.
Amikor az égre pillantottam, észrevettem, hogy az egyik oldalon süt a nap, míg a másikon már sötét felhők borítják a horizontot. A hajóút felénél a hajó visszafordult az úti célunk felé, és épp egy heves zivataron haladt keresztül. Minden utas bejött a fedélzetről, hogy bent keressen menedéket, míg a vihar elhalad. Bíztunk a kapitányunkban, hogy biztonságosan kormányozza a hajót. A hajó az eső és a mennydörgés ellenére is tovább zötyögött, és egy idő után maga mögött hagyta a viharos területet. Mikor biztonságosan beértünk a kikötőbe, a nap már ismét ragyogóan sütött.
Ahogy ez a hajó, úgy mi is sokféle időjáráson megyünk keresztül az életben: Néha hétágról süt a nap, és minden rendben van. Élvezzük a jó és szép dolgokat, amiket látunk és tapasztalunk. De aztán sötét felhők jelennek meg. Menedéket kell keresnünk a fenyegető viharok elől. Be kell jönnünk az eső és a mennydörgés elől. Nekünk nincs hatalmunk az elemek felett. Az egyetlen lehetőségünk, ha ott leszünk, ahol a kapitányunk, Jézus Krisztus szerető gondoskodásának oltalma alatt állunk. Ő biztonságban célba visz. Képes lecsillapítani életünk viharait, ahogy a Galileai-tengeren is lecsendesítette a vihart. És amikor elérjük a célunkat, az eget az igazság Fiának fényessége fogja bevilágítani!

Hannele Ottschofski