Egy szitakötő tanulságai

„De Ő jól ismeri utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.” (Jób 23:10)

Néhány évvel ezelőtt egy nap az autóban ülve vártam a családomra, hogy kijöjjenek egy találkozóról. Míg vártam, egy szitakötő tűnt fel a semmiből. Egyik pillanatban közvetlenül előttem lebegett el a szélvédő fölött, majd el is tűnt! Próbáltam utánanézni, merre ment, de elvesztettem a repülési útvonalát követve.
Ahogy a csendben ültem, és körülnéztem, hallottam, hogy Isten azt suttogja: „Olyan vagy, mint a szitakötő!” Micsoda bók! Úgy értem, ki utasítaná vissza azokat a nagy, dülledt szemeket és furcsa szárnyakat? Milyen hízelgő…
Néztem, ahogy a szitakötő ide-oda szökdécsel, eltűnik, majd újra megjelenik, hogy aztán ismét csak eltűnjön. „Istenem – kérdeztem –, miért olyan kiszámíthatatlan a szitakötő útja?” A válasz egyszerű volt: „Hogy megvédjem.”
Abban a pillanatban a saját életutamra gondoltam. Sikerek és kudarcok, megtorpanások és elindulások, előrelépések és visszaesések összevisszaságát láttam: olyan pillanatokat, amelyeket büszkén hirdethetek, és olyanokat, amelyeket csendben elrejthetek, imádkozva és remélve, hogy senki sem fedezi fel őket. Mégis minden szökdécselésem és száguldásom közben következetességet láttam abban, hogy észreveszem Isten kezét, bízom a tervében, és engedelmeskedem az Úr utasításainak – függetlenül attól, hogy a külső szemlélő számára mennyire zavaros. Akkor értettem meg. Isten mindvégig megvédett engem!
Te mit látsz, amikor az utadra nézel? Ragaszkodsz a büszke pillanatokhoz, de szégyelled azokat az alkalmakat, amikor megbotlottál, és mindenki látta? Azért bujkálsz, mert félsz a további ilyen helyzetektől, és nem bírod elviselni, hogy még egy ember gúnyolódjon rajtad? Ha igen, tudd, hogy nem vagy egyedül, de tanuljunk a szitakötőtől. Bízzunk az ösvényben. Biztosíthatlak, hogy az utad sziklaszilárdan visz előre.
Nem is olyan régen a tudósok felfedezték, hogy a szitakötők több ezer kilométert utaznak az óceánon keresztül. Képzeljük csak el! Egy rovar, amely soha nem repül egyenes vonalban, mégis átrepül az óceánon! Szóval akkor mi ebből a tanulság? Soha ne hagyd figyelmen kívül az utadat: a hegyeket és a völgyeket, a magasságokat és a mélységeket. Bízz a Teremtőben. Ő jobban ismeri az utadat, mint te valaha is fogod, és biztosíthatlak, hogy eljuttat a végső célodhoz. Biztonságban és épségben.

LaKeisha Williams