Elhagyatottság és megbocsátás (2. rész)

„Mert ha megbocsátjátok az emberek vétkeit, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok.” (Máté 6:14)

Miután befejeztük a féléves kurzust, oktatónk arra bátorított, hogy hívjuk meg az összes családtagunkat és közeli barátunkat a végzős ünnepélyre, ahol először megosztottuk velük a történeteinket. Az ünnepség után közülük többen azt mondták, hogy milyen áldottak és hálásak, hogy hallhatták a bizonyságtételeinket. Többen is el akarták végezni a tanfolyamot.
Bár a tanulás ideje már lezárult, még mindig volt egy fontos feladatom. Fel kellett hívnom mindazokat, akik közvetlenül részt vettek a magamra hagyásomban, és tudatni velük, hogyan érzek, és hogy megbocsátok nekik. Ez volt a legnehezebb teendő, amit valaha meg kellett tennem. A nagy napot megelőzően éjszakákon át kísértettek a gyerekkori emlékeim. Szükségem volt arra, hogy végre teljesen megszabaduljak tőlük.
Nem volt véletlen, amikor belebotlottam egy adventista ifjúsági online programba, amelyet a Caring egyetemi gyülekezetben tartottak a Dél-karibi Adventista Egyetem kampuszáról. Tanúja voltam annak a nyíltságnak, ahogy egy résztvevő elmesélte, hogy meg kell bocsátania az édesanyjának, aki elhagyta. Ez annyira szívszorító és mégis megható volt, hogy azonnal üzentem neki, és elmondtam, hogy én is ugyanezt készülök tenni a családommal. Megkértem, hogy imádkozzon értem, és ő belement. Isten tudta, hogy mekkora szükségem volt erre a bátorításra.
A nagy nap előtti este megírtam a megbocsátó beszédeimet, és arra kértem a jó Istent, hogy ismét öntsön belém bátorságot. A férjem aznap elment dolgozni, így csak én és az Úr voltunk. Amikor a családtagok egyesével átjöttek, egyesével felolvastam a beszédemet, és tudattam velük, hogy bár tudtukon kívül életem legsötétebb pillanatában fájdalmat okoztak, én megbocsátok nekik.
Mindannyiunknak nagyon kimerítő volt újra átélni ezeket a szomorú emlékeket, de végül érezték a szeretetemet és a megbocsátásomat, és ez volt a legfontosabb. Meghallgattam az ő oldalukat is a történetből, és az összetört állapotom lecsendesedett. Végül tudattam velük, mennyire értékelem, hogy az életem részei, és mennyire szeretem őket.
Ma arra bátorítalak, hogy törekedj békességre. Lehet, hogy meg kell bocsátanod valakinek, vagy lehet, hogy neked kell bocsánatot kérned. Bármi legyen is a történeted, engedd, hogy a Szentlélek szabaddá tegyen. Ha Jézus úgy döntött, hogy megbocsát azoknak, akik keresztre szegezték, akkor mi is – az ő erejével – dönthetünk a megbocsátás mellett.

Raevae Isaac