Az íróasztal titka

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1János 1:9)

Nagyanyám ódon, légiesen magas és erős íróasztala évekig állt hűségesen ugyanazon a helyen. A régi parasztházban elfoglalt kiemelkedő helye arról árulkodott, hogy fontos szerepe volt az iratok és „egyéb” értéktárgyak őrzésében. Egy nap, mikor átmentem a dolgozószobán, láttam, hogy nagymama kivesz egy Reese’s mogyoróvajas csokit a szekreter felső kis fiókjainak egyikéből.
Attól a pillanattól kezdve a lábam nem ment el úgy az öreg bútordarab mellett, hogy ne vágytam volna mindig egy Reese’s mogyoróvajas bonbonra. A fixációm könyörtelen volt! Sajnos eljött az idő, mikor gyermeki szívem engedett a csábító javaslatának. Az édes elégedettség, amit az első harapástól vártam, a legjobb esetben is csak mulandó volt. Bánat és szégyen öntötte el a lelkemet, amiért elárultam drága nagymamám bizalmát. Évekbe telt, mire meglett bennem a kellő alázatosság és bátorság, hogy bevalljam a becstelenségemet. Nagymama még így is kegyesen kiterjesztette rám szeretetét és megbocsátását. Végre megtapasztaltam a legédesebb ízt, a bűnbocsánatot!
Ádám és Éva története az Isten képmására teremtett valódi embereké, akiknek minden tulajdonságuk megvolt ahhoz, hogy betöltsék az Úr velük kapcsolatos célját. Ők azért kerültek ide, hogy Teremtőjük képviselői legyenek a földön. Sajnos abban a pillanatban, oly sok évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy nem Isten képmását tükrözöm vissza. Ehelyett az ellenséggel azonosítottam magam azzal, hogy elvettem valamit, ami nem volt az enyém. Néhányan talán azt mondják: „Ó, ez olyan kis csekélység volt. Még csak gyerek voltál!” Engem viszont naponta emlékeztet arra, hogy az Édenkertben a tiltott gyümölcsből csak egy falatot harapni sem volt kis dolog! A mi elménk képtelen felfogni a fájdalom, a bánat és a szenvedés nagyságát, amely egy másodperc töredéke alatt lezajlott a Föld nevű bolygón. Mindez annak az egyetlen „apró” döntésnek a közvetlen eredményeként, amit ősszüleink hoztak meg, mikor szándékosan nem engedelmeskedtek Istennek.
Az Úr kiváltsága és joga, hogy meghatározza jólétünk kereteit és az emberiség számára szükséges erkölcsi határokat. Ismerve az emberek hajlamát az Igéje manipulálására, Isten arra figyelmeztet minket: „Mert bizony mondom, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, a törvényből egyetlen ióta vagy pontocska sem vész el, míg minden be nem teljesedik.” (Máté 5:18) Teljes egészében a Mindenható oldalára kell állnunk. A kerítésen való átnyúlkálás általában oda vezet, hogy az ellenség sorai közé kerülünk.

Dottie Barnett