Mit tenne Jézus?

„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen haragotokkal, és az ördögnek se adjatok helyet.” (Efezus 4:26–27)

Ez volt a szabadnapom. Az öngondoskodási rutinom részeként igyekszem határt szabni a munkám és a magánéletem között. Ezért amikor megnéztem az SMS-eimet, és láttam, hogy egy munkatársamtól érkezett üzenet, az antennáim felemelkedtek. Az üzenet elolvasásakor még magasabbra emelkedtek, és valahol a bosszúság és a düh közötti érzelmektől remegni kezdtem csalódottsággal vegyítve. A kollégámmal korábban már többször is beszélgettünk a szóban forgó ügyről. Úgy éreztem, hogy az üzenet hangvétele aláássa az általunk meghatározott paramétereket. Miközben igyekeztem feldolgozni a bennem kavargó érzelmeket, úgy döntöttem, hogy nem, én nem válaszolok az üzenetre. Végül is ez volt a szabadnapom, és emellett időre volt szükségem, hogy lehiggadjak. Ezután elkezdtem gondolkodni azon, mi tenne most Jézus.
Amikor másnap visszatértem a munkahelyemre, titokban megkönnyebbültem, hogy a kollégám nem volt benn. Sajnos hagytam, hogy a nap lemenjen a haragommal, és még mindig bosszantott az eset. A „mit tenne Jézus?” gondolatai azonban folyamatosan ott kavarogtak a fejemben. A délelőtt folyamán egy olyan krízishelyzet alakult ki, ami miatt a munkatársamnak fizikailag is be kellett jönnie az irodába. Összefutottunk a folyosón, és gyorsan megbeszéltük az aktuális válsághelyzetet. Amikor a munkatársam távozni készült, hogy folytassa napi egyéb teendőit, megragadtam az alkalmat, hogy felhozzam a kérdést, amely még mindig kellemetlenül érintett. Sikerült megosztanunk egymással az álláspontjainkat és békés megállapodásra jutnunk. A beszélgetés után nagyon megkönnyebbültem. Most már nyugodtan folytathattam nemcsak a napomat, hanem a kollégámmal fennálló munkakapcsolatomat is.
Ahogy később visszagondoltam a helyzetre és az egész folyamatra, amely pozitív megoldáshoz vezetett, elgondolkodtam, hogy Isten mi módon segít rajtunk, ha engedjük neki. Igaz, nem mondtam el hivatalos, térdre borult imát a helyzetről. Azt hiszem azonban, hogy maga a „mit tenne Jézus?” kérdésen való eltöprengés is egyfajta ima volt. Hiszem, hogy Isten meghallotta szívem vágyát, hogy olyan legyek, mint a Fia, és úgy tegyem a dolgokat, ahogy Krisztus tenné.
Köszönöm, Uram, hogy tudod, az a szívem vágya, hogy még inkább olyan legyek, mint te, és köszönöm, hogy meghallgatod és válaszolsz még a nem hivatalos és kimondatlan imákra is!

Doreen Evans-Yorke