Ének az esőben

„És mi megismertük és elhittük Isten irántunk való szeretetét. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1János 4:16)

Sok-sok évvel ezelőtt a saját rossz döntéseim által előidézett körülmények miatt a kétségbeesés szélére kerültem. Úgy tűnt, hogy reggeltől estig csak sírtam és sírtam. Épp csak arra voltam képes, hogy vonszoljam magam.
Egy nap, mikor a mosogató mellett álltam, és mosogattam, a lelkem mélyén éreztem, hogy állandó szomorúságommal és kétségbeesésemmel meggyalázom mennyei Atyámat. A helyzet nem változott, de úgy döntöttem, hogy tudatni akarom Istennel és az egész mennyországgal, hogy még nem állok készen arra, hogy bedobjam a törülközőt. Annak ellenére, hogy olyan rettenetesen fájt, dicsőítő éneket akartam énekelni az Úrnak, és teljes szívből akartam zengeni. Még a mélységes nyomorúságomban is olyan jó volt hozzám, hogy is ne köszönhetném meg neki, hogy még mindig az ő drága gyermekének tart?
Kezemet még mindig a mosogatóvízben tartva könnyek csordultak le az arcomon, fejemet az ég felé emelve, vékonyka, remegő hangon énekelni kezdtem: „Engem szeret Jézusom, Bibliámból jól tudom…” Zokogás közben énekelni nem a legszebb, amit valaha hallottál! Miközben hallgattam a számból kijövő hamis, reszketeg hangokat, azon tűnődtem, a világon hogy lehet ez a fajta borzalmas zene Istennek tetsző, de elhatároztam, hogy nem hagyom abba! Újra és újra elénekeltem a kis éneket, míg már kezdtem érezni, hogy a menny elfogadja a dicsőítésem, és megvigasztalódtam.
Amikor a napod hosszú és fárasztó volt; amikor válság van, és minden megállt; amikor eleged van abból, hogy a szakadék peremén táncolsz; mindig van még hely egy éneknek. Emeld hát arcodat az ég felé, és ne törődj azzal, ha könnyben úszik a szemed. Ha nem jut eszedbe énekelni való dal, akkor énekeld azt, amit én:
   Engem szeret Jézusom, Bibliámból jól tudom.
   Mind övé a kisgyermek, erőt ád a gyöngéknek.
   Úgy van, Ő szeret, Ő szeret nagyon,
   úgy van, Ő szeret, Igéjéből tudom.
Énekeld el újra és újra, míg már érzed a békéjét, és beborít áldott jelenléte.

Terry Wilson Robinson