Az Istentől jövő választás

„Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat!” (Lukács 15:6)

Egyik reggel felébredtem, és a választásokon méláztam. Arra gondoltam, hogy Isten teremtett bennünket. Könnyen megkövetelhette volna, hogy „az ő akaratát tegyük”. De nem tette. Ehelyett Ő választási lehetőséget adott nekünk. Az egyik oldalon ott az élet, a másikon meg a halál. Arra bátorít, hogy válasszuk az életet, de közben szabad akaratunk is van. Szabadon választhatjuk a halált. De mit is jelent ez pontosan? Elgondolkodtam rajta. Néhány perc töprengés után úgy döntöttem, hogy még függőben hagyom a kérdést.
Később, ugyanazon a reggelen áhítat alatt, miközben Lynda Randle: God on the Mountain [Isten a hegyen] című dalát énekeltem, az elveszett bárány példázata jutott eszembe. Kinyitottam a Bibliát Lukács evangéliumánál, és elolvastam: „Erre ezt a példázatot mondta nekik: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, örömmel felveszi a vállára, és amikor hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait, és így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat! Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lukács 15:3–7)
A történet elolvasása után mélyen elgondolkodtam a gyermekkoromon. Az jutott eszembe, vajon a szüleim hogy kezelték volna az engedetlenséget, ha elkóboroltam volna. Hadd mondjam el, a hátsóm ezek után napokra felhólyagosodott volna a fenyítéstől. De milyen képet is fest Jézus a pásztorról? Szorgalmasan kereste, és amikor megtalálta a juhot, egy ünnepséget rendezett! Mi néha nehezen tudjuk felfogni, hogy a mennyben öröm van a bűnbánó bűnös felett. Tekintettel arra, hogy hajlamosak vagyunk a türelmetlenségre és az egymás iránti haragra, ezt a történetet észbontónak találom.
Akkor azt kérdeztem magamtól: Hogy törődhet ennyire velem Jézus, a fenséges, szent és magasztos Úr, aki előtt mennyei lények serege borul le? Ez a gondolat éneklésre és örvendezésre késztetett.
Ó, annyira szeretném szeretni és értékelni az én Istenemet. Annyira szeretném megismerni az ő útjait és az akarata szerint cselekedni. Mindig emlékezni akarok arra, hogy Ő adta nekem a választás ajándékát – és én azt választottam, hogy mindig szeretem, dicsőítem és szolgálom Őt.

Jasmine E. Grant