Egy kimondatlan kérés

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:19)

Mindig úgy várom a vasárnap reggeli sétámat. A reggeli áhítat után egy bizonyos vasárnapon felhívtam egy barátomat, és megkérdeztem, hogy csatlakozna-e hozzám. Persze, hogy rábólintott, de mivel én még nem készültem el, megkértem, hogy sétáljon el a házam felé, így adva nekem egy kis pluszidőt a felkészülésre.
Húú… – gondoltam magamban. – Miért nem kértem meg, hogy hozzon nekem csípős paprikát?!
Mivel már elszaladt az idő, úgy döntöttem, hogy nem hívom vissza. A séta felüdített és felélénkített. Amikor készültünk elköszönni egymástól, szólt az unokájának, aki elkísérte a sétára, hogy adja csak oda nekem a szatyrot, amit eddig ő hozott. Volt benne pár érett banán, chocho nevű hüvelyesek és igen: kitaláltad! Egy egész zacskó érett, zöld csípős paprika! Felvillanyozódva már akkor és ott megosztottam vele, hogy mennyire szerettem volna csípős paprikát kérni tőle, de inkább mégsem hívtam fel.
Ez az egyszerű tapasztalat értékes leckét tartogat arról, hogy az Úr miként gondoskodik rólunk, és teljesíti minden szükségletünket, válaszolva szívünk kimondott és kimondatlan vágyaira. A csípős paprika íze bizonyára nem tartozik a legsürgetőbb szükségeink közé a főzésnél: ez egyszerűen személyes preferencia. És mégis Isten bőségesen gondoskodott róla, így adhattam is belőle másoknak. Ez a hitépítő tapasztalat segített igazolni, hogy az Úr egyéni módon viszonyul hozzánk. Ha Ő tudott csípős paprikát adni, amikor szükségem volt rá, akkor bizonyára minden más felmerülő szükségletről is gondoskodik.
A lányaiként mindig rábízhatjuk magunkat az ő gondoskodására. Folyamatosan betölti testi, érzelmi, lelki szükségleteinket. Amíg vágyaink összhangban vannak a velünk kapcsolatos terveivel, bátran közeledhetünk hozzá, biztosak lehetünk abban, hogy Ő már azelőtt tudja, mire van szükségünk, mielőtt még kérnénk. Isten legnagyobb vágya, hogy készek legyünk azon a helyen lakozni, amit Ő készít a számunkra. Micsoda örömteli nap lesz azamikor szemtől szemben találkozunk vele, és megosztjuk egymással az örökkévalóságot.
Köszönöm, Uram, hogy gondoskodtál rólam, a családomról, a barátaimról és a munkámról. Köszönöm a sok hitépítő élményt, amit adtál. Bárcsak mindig a te készséges tanúd lehetnék!

Lilith Rose Scarlett