Amikor Isten a hitemet növelte

„Mivel tehát hit által igazultunk meg, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 5:1)

Haley, a lányom nemrég vett egy új autót. Öt év telt el a főiskola elvégzése óta, és végre úgy döntött, hogy nem rossz ötlet hitelt felvenni. Úgy tervezte, hogy eladja vagy elcseréli a régi, 2000-es Mercury Sable-t. A márkakereskedés azonban nem adta meg a kívánt összeget, amennyit szerinte az autója ért. Tizedik osztályos kora óta megvolt neki. A főiskolán végig használta, sokszor vezetett vele Arkansasból Texasba. Hűséges, megbízható kocsi volt. Amikor a társai olyanokat mondtak neki, hogy „Hé, nagymama autód van!”, ő csak elmosolyodott, és azt mondta: „Na, igen, de legalább van autóm.” Úgy tűnt, ezzel mindig elütötte a dolgot.
Végül úgy döntött, hogy eladja az autóját az akadémia dékánhelyettesének. Mechee-nek szüksége volt egy járműre, és Haley jó üzletet kötött vele. Gondoskodott a biztosításról és az autó engedélyeztetéséről, és azt hittük, hogy minden teendőt elvégzett. Aztán néhány nappal ezelőtt Mechee megkeresett: „A járműhivatal felhívott, hogy a forgalmi engedély, amit ide adtál, az az első volt. Azt mondták, hogy már kiállítottak egy második forgalmit, és az kell nekik.” Erre beugrott. Persze! Haley korábban elvesztette a forgalmiját, és kiadtak nekünk egy másodikat. Mondtam is Mechee-nek, hogy akkor előkeresem a helyes papírt.
Az összes iratunkat egy kis tűzbiztos széfben tartom. Alaposan átnéztem, de nem találtam meg a Mercury forgalmi engedélyét. Mondtam Mechee-nek, hogy hívja fel a hivatalt, és derítse ki, most mit kell tennünk. Tájékoztatták is, hogy kérvényezzünk új iratot, azt oda kell adnunk neki, és ha megvan, el kell küldenie hozzájuk, és ők kiadják neki a forgalmit. Teljesen le voltunk sújtva, mert Mechee úgy tervezte, hogy már két hét múlva hazamenne. Az otthona pedig New Yorkban volt. Most kellett neki az irata!
„Isten akkor is jól tudja, hol van ez az engedély – mondta. – Imádkozzunk, és lássuk meg, mit tud tenni, hogy segítsen megtalálni.” Csodálatosan imádkozott, amelyben elmondta Istennek, hogy tudjuk, nem akarja, hogy időt vagy pénzt pazaroljunk, és kérjük, segítsen Charlotte-nak megtalálni a papírt. De én személy szerint nem hittem abban, hogy sikerülni fog.
Ismét odamentem a széfhez, majd a semmiből felbukkant egy boríték, rajta a Mercury Sable forgalmija felirattal. Tudom, hogy tegnap nem láttam itt – gondoltam. Kinyitottam a borítékot, és ott volt: pont a kezemben. Pontosan az, amire szükségünk volt. A menny megáldott bennünket – és az én hitemet is növelte. Isten oly jó. Dicsérem Őt, amiért napról napra így növekszik a hitünk!

Charlotte A. Robinson