Az éjféli nap

„Nem megy le többé napod.” (Ézsaiás 60:20)

„Képzeld, ma földrajzon az éjféli napról tanultunk – mesélte Melissa mellettem ugrándozva. – Tényleg éjfélkor is süt a nap az éjféli nap földjén? Vajon soha nem megy le? Te láttad már?” – záporoztak egymás után a kérdései.
„Ami azt illeti, láttam már éjféli napot – válaszoltam. – Egyszer. Mikor Izlandon
tartottam előadást. Ugyanazon az úton, mikor Unnur barátommal mint a
bárányok eltévedtünk.”
„Emlékszem erre a történetre – mondta Melissa nevetve. – És milyen volt?”
„Eltévedni?” – kérdeztem ártatlanul.
„Neeeem – felelte Melissa. – Ismerem azt a történetet. Az éjféli nap milyen volt?”
„Ó! – válaszoltam mosolyogva. – Igazából csodálatos. Az egyik pillanatban még völgyben haladtunk, a következőben már egy izlandi hegycsúcsra értünk, és ott volt, pont előttünk: egy hatalmas, vérvörös tűzgömb lebegett a horizont felett. Ahogy néztük, a tűzgömb lassan süllyedni kezdett le, egyre lentebb, míg a fele a horizont alá nem bukott. Aztán megállt, majdnem pontosan éjfélkor. És ott is maradt.”
„Úgy érted, hogy soha nem ment le? – kiáltott fel Melissa. – Soha nem tűnt el a látóhatár alatt?” Bólintottam. „De ez azt jelentette, hogy nem volt éjszaka sem!” – összegezte Melissa, félelemmel a hangjában.
„Nagyjából – válaszoltam. – A következő néhány órában, valahányszor felszakadoztak a felhők, vagy mikor egy újabb dombot értünk el, az a tüzes félgömb mintha vízszintesen mozgott volna nyugatról keletre. Pár órával később pedig a nap elkezdett feljönni az égre, és fokozatosan változott át tüzes vérvörösből csillogó aranygömbbé. Varázslatos volt, megismételhetetlen emlék az életemben.”
„Mintha az új Jeruzsálemben nem lenne éjszaka – tűnődött el Melissa. – Neked most már van elképzelésed arról, milyen lesz.”
„Talán az interneten te is találhatsz képet az izlandi éjféli napról” – javasoltam. Erre Melissa villámgyorsan felszaladt a járdán a bejárati ajtóhoz, hogy megkaparintsa a számítógépét.
Kicsit lassabban haladva követtem elgondolkodva. „Éjszaka nem lesz többé, és nem lesz szükségünk lámpásra és napfényre, mert az Úristen lesz a világosságunk.” (Lásd: Jelenések 22:5) Igen, most már van elképzelésem arról, milyen lesz
ott!

Arlene R. Taylor