Miben rejlik az erőnk?

„Emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod idején… Mielőtt elszakadna az ezüstkötél, vagy összetörne az aranypohár, mielőtt a korsó eltörne a forrásnál, vagy beletörne a kerék a kútba.” (Prédikátor 12:3, 8)

Álltam a félhomályban. Előttem üvegdobozok hevertek, amelyek kígyómintát formálva helyezkedtek el, és több helyiségen keresztül húzódtak. A szemem erőlködött, és már kezdtem belelátni a dobozokba. Az Egyiptomi Civilizáció Múzeumában voltam, amely egyiptomi nemzeti kincseknek, tizennyolc király és négy királynő mumifikálódott maradványainak ad otthont. A gyűjteményben szerepelt Szekenenré is, akinek egy csatában verték be a fejét. A hükszoszok, az északról érkező betolakodók ellen harcolva halt meg. Aztán ott volt a gyönyörű Ahmesz-Nofertari királynő és Hatsepszut, a királynő, aki visszatartotta a hatalmat fiától, és férfiként uralkodott. Vagy III. Tutmózisz, a történelem egyik legmerészebb katonai vezetője és II. Ramszesz, egyesek szerint a Kivonulás könyve fáraója és minden idők egyik leghosszabb életű és legtermékenyebb uralkodója. Idegenvezetőnk elmondta, hogy II. Ramszesz volt az egyetlen fáraó, aki külföldre is eljutott. Pár évvel ezelőtt a maradványait Németországba szállították a múmia helyreállítása, tanulmányozása és kiállítása céljából. Mielőtt azonban Németország engedélyezte volna a szállítást, Egyiptomtól útlevelet kértek az utaztatásához – pedig már több mint háromezer éve meghalt! Majd a repülőtéren egy zenekar és a Németországba látogató külföldi méltóságok fogadták.
Ahogy a halvány fényben a múmiákat bámultam, rájöttem, hogy most a földön élt leghatalmasabb emberek közt álldogálok. De mostanra az üvegkoporsókban már csak az egykor oly hatalmas fáraók sötét, összeaszott maradványai vannak. Csendben és mozdulatlanul feküdtek. Bár hihetetlen terveket szőttek egy gazdag, túlvilági életre, nem maradt más belőlük, csak a maradványaik és a látogatók milliói, akik csendben elhaladva tekintettek rájuk.
Salamonra, a prédikátorra gondoltam, aki arra a következtetésre jutott, hogy a világon minden ostoba gőg és hiúság. Jó tanácsot adott a Prédikátor könyvében: „Emlékezzél meg Teremtődről…” Igen, az élet komolyan többől áll, mint hatalomból vagy abból, hogy minden szükségletünket kielégítsük. Abból áll, hogy követjük a parancsát: „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember legfőbb dolga!” (Prédikátor 12:15)
Mi egy sokkalta dicsőségesebb túlvilági élet elé nézhetünk, mint amit a fáraók elképzeltek maguknak, és a kiváltságunk, hogy másoknak is segíthetünk bejutni a mennybe. Te mi lennél: fáraó vagy inkább Isten gyermeke?

Sherry Taujale Shrestha