Az áldás

„Urunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön, az egekre helyezted dicsőségedet!” (Zsoltárok 8:2)

Még csak reggel volt, és már csúcsra járt a stressz-szintem. Fájt a fejem az édességtől, amit előző nap ettem, figyelmen kívül hagyva az orvosi ajánlásokat. Hogy méregtelenítsem a szervezetemet a bevitt cukortól, úgy döntöttem, hogy elmegyek a házamhoz közeli szupermarketbe, és veszek gyümölcsöt. Ahogy elindultam, észrevettem, hogy lágyan szemerkél az eső, de úgy döntöttem, mégsem viszek magammal esernyőt.
Befejeztem a bevásárlást, és mikor hazafelé indultam, észrevettem, hogy már kicsit erősebben esik, bár még mindig enyhén. A gyerekeim a kocsival elmentek a cserkésztalálkozóra. A szatyrok nehezek voltak, és fájt az ujjam. Olyan tehetetlennek éreztem magam. Minden túl nehéznek tűnt, és elégedetlenül mormogtam és panaszkodtam magamnak és Istennek az egész helyzet miatt.
De a Szentlélek, a csodálatos tanácsadó megdorgált a gonosz gondolataimért, és felnyitotta a szememet. Rájöttem, hogy hálátlan vagyok az Úrral szemben. Annyi áldást árasztott már rám, hogy alig tudtam mindet összeszámolni. Végiggondoltam a vásárlásaimat. Isten munkát adott nekem, és ebből volt anyagi forrásom, hogy élelmet szerezzek. Hányan is sírtak ma ételért?
Hálát adtam a Mindenhatónak, hogy van autónk, amivel el tudtuk vinni a gyerekeinket a cserkészklubba, ami kétségtelenül egy nagyszerű szolgálat, és hozzájárult a nevelésükhöz, segítve a jellemfejlődésüket. A gyülekezetnek ez a csodálatos szolgálata befogadott minket, és az Úr útjaira vezette a gyerekeinket. Milyen hálás vagyok ezért!
A finoman szitáló eső arra az Édenre emlékeztetett, amit soha nem ismertem, de Jézus megígérte, hogy elvisz majd oda. A szemem megtelt könnyel, és a lelkem túlcsordult hálával Istenem jósága miatt. Ismételten megértettem, hogy Krisztus velem jár, ezért is könnyű a terhem. Az áhítat légköre lengett körül, és mielőtt észrevettem volna, már a házunk kapujában álltam. A háznál, amit éppen az előző hónapban fizettünk ki egy húszéves jelzáloghitel után.
Amikor az Úr jóságáról elmélkedünk, nincsenek szavaink, hogy megfelelően hálát adjunk neki. Isten áldásokkal áraszt el bennünket. Jézus jelenlétében örül a szívem. Az irántam való szeretete teszi lehetővé az örök életet. Azon a szép, esős reggelen jöttem rá, hogy a küzdelmeim ellenére is mennyei légkörben élhetek, miközben még itt vagyok ezen a földön. Köszönöm neked, Uram!

Sueli da Silva Pereira