Boldogok a lelki szegények

„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.” (Máté 5:3, Károli-fordítás)

Kimerültem. Egy héten át utaztam oda-vissza a helyszínek között, lelkészeket, tanárokat, szülőket és segítő foglalkozásúakat oktattam, és most már hazafelé tartottam. Minden sikerrel járt, de az energiaszintem lemerült, és kezdtem kifogyni az energiából.
Megérkeztem a repülőtérre, feladtam a poggyászomat, és elmentem az útlevél-ellenőrzésre. Aztán a nevemet hallottam. Visszamentem a biztonsági területre, és kipakoltam a táskámat, hogy megmutassam, nincs nálam semmi illegális. A visszaútra az egyik bőröndöt egy másikba csomagoltam be, mert több tucat ingyen könyvet osztottam szét. Hosszú időbe telt, mire mindent gondosan bepakoltam a dupla bőröndbe, és most újra kellett kezdenem az egészet.
Végre szabad voltam, hogy ebéd után nézzek. De csak néhány olívabogyót ehettem meg nyugodtan. Még el kellett volna küldenem pár e-mailt, de nem volt internet. Frusztráltan és éhesen mentem a járatomra várakozó részhez. Morcos és ingerült voltam. Nem kaptam jó pontszámot Pál apostol Lélek gyümölcseiből. Egyszerűen nem volt kedvem kedvesnek, békésnek, türelmesnek vagy bármi másnak lenni.
Hirtelen meghallottam, hogy a hangszóró a nevemet mondja be. Pánikba estem. Talán rossz kapunál rostokoltam. Odasétáltam az utasfelvételi pulthoz, és nagyon bosszús hangon megkérdeztem: „Oké, most akkor mi a gond?”
 Az utaskísérő rám mosolygott: „Mrs. Holford, most tették át önt üzleti osztályra!”
„Ó, köszönöm!” – dadogtam, és zavarba jöttem önnön ingerültségemtől.
Néhány perccel később már a repülőn ültem az üzleti osztályon egy csodálatos ennivalókat felsorakoztató menüvel és egy pohár friss narancslével. Hálásan süppedtem bele a kényelmes ülésbe. Örömkönnyek szöktek a szemembe, ahogy éreztem, hogy Isten szeretete átjár, és megnyugtatja kimerült szívemet. Olyan szegényes volt a lelkem, és mégis úgy éreztem, mintha megtapasztaltam volna a mennyek országát.
Ha végigolvassátok a Máté evangéliuma 5. fejezetében található boldogmondásokat, valami nagyon szépet fogtok észrevenni. A lelki szegények áldása (a 3. versben) és az üldöztetés közt mutatott bátorságért járó áldás (a 10. versben) pontosan ugyanaz: a mennyek országa. Isten egyformán elfogad és megáld minket, bárhol is tartunk a hitünk útján, akár szegénynek és alkalmatlannak, akár bátornak és merésznek érezzük magunkat, mert ami a legfontosabb, az az ő hihetetlen szeretete irántunk.

Karen Holford