A lassú odaköszönés

„Benne van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnök bocsánata kegyelmének gazdagsága szerint.” (Efezus 1:7)

„Az édesapja miatt hívom” – szólt bele a hang a telefonba. Azonnal elfogott az aggódás, hogy meghalt. A családvédelmi szolgálat munkatársa aztán elmondta, hogy kórházba szállították, miután otthon lefogyva és bántalmazott állapotban találtak rá. Egyetlen hozzátartozójaként az én döntésem volt, hogy mi történjen vele ezután.
A kezdeti reakcióm hatalmas belső harc volt. Igazságtalannak éreztem, hogy végre esélyt kaptam rá, hogy újra kapcsolatba kerüljünk, csakhogy ez ilyen közel van már megtört élete végéhez. Apámmal négyéves korom óta nem éltünk egy fedél alatt. Évtizedekre eltávolodott tőlem, és nem tudta megadni, amit ő sem kapott meg soha. Hirtelen lehetőségem nyílt, hogy megadjam neki, amit ő soha nem tudott nekem nyújtani.
A férjemmel beleegyeztünk, hogy befogadjuk ezt az idegent. Bár már évekkel ezelőtt megbocsátottam neki, továbbra is kihívást jelentett elfogadni apámként, de Jézus az egymással való megbékélés mélyebb szintjére hívott.
A demencia kitörölt apám emlékezetéből. Eleinte gyakran ültem mellette, és szerettem volna, ha megértené a „lánya” szót. Azt mondogatta: „A szupermarketben találkoztunk.” Bár minden alkalommal, mikor meglátott, egy fogatlan „Jó reggelt!” mosolyt küldött, öt perc múlva újra megismételte, mintha akkor látott volna először.
Kapcsolatunk fokozatosan kezdett erősödni. Egyszer, mikor a férjem nem tudta rávenni, hogy zuhanyozzon le, apám vonakodva engedett: „De a hölgy kedvéért megcsinálom!” Ahogy megismertem ezt az embert, meglepett, hogy a demencia mennyire meglágyította. A kedvenc étele a banán, mégis mindig megkínál a felével. Észrevettem, hogy zavaros elméje ellenére milyen érzékeny a lelke: minden
alkalommal sír, ha istentiszteleti zenét játszunk vagy imádkozunk. Meglepő módon azt is felfedeztem, hogy vannak közös pontjaink, például a térképek iránti érdeklődésünk.
A demenciát lassú elbúcsúzásnak is nevezik. Az én esetemben ez az elmúlt két év a lassú odaköszönés volt, ahogy elkezdtem megismerni az apukámat. Isten mindent megtesz, hogy helyreállítsa a kapcsolatokat. Van valami, amit az Úr meg szeretne javítani az életedben? A kegyelme a mi rendelkezésünkre is áll, hogy segítsen nekünk ezen az úton járni.

Lisa DeGraw