Mi Atyánk

„Mert az Atya gyengéden szeret titeket.” (János 16:27, az angol TPT-fordítás alapján)

Nagy bátran sétáltam ki az osztályterem elejére, hogy elmondjam a Miatyánkot. A tanítónő megkérdezte, hogy tudja-e valaki kívülről, és annak ellenére, hogy a középső rész kissé homályba veszett, tudtam, hogy el tudom kezdeni, és be is tudom fejezni. Első osztályos voltam, és az önbizalmam még megingathatatlan volt!
„Mi Atyánk, ki nem vagy a mennyben – fogtam hozzá. – Szenteltessék meg...”
„Várj csak! – szakított félbe finoman a tanítónő. – Ismételd el még egyszer, légy szíves.”
Megtettem. És megint csak megállított:
„Úgy érted, »mi Atyánk, ki vagy a mennyekben«?” – tudakolta.
Tétováztam. A pillanatokkal korábban érzett önbizalmam csillogása már kezdett megfakulni. Bár még többször is nekifutottam, sosem sikerült jól. Csak akkor engedte meg, hogy folytassam, mikor nagyon gyorsan kimondtam, szinte elhadartam, és suttogásba süllyedve motyogtam el a részt. Értetlenül ültem vissza a helyemre, és még mindig nem láttam be, mi a különbség a régi King James-féle angol és az ismertebb Biblia mai kifejezése között.
Bár most már mosolygok hatéves korom ártatlan hibáján, de voltak idők, mikor küzdöttem, hogy bízni tudjak mennyei Atyámban. Olyan idők, amikor a gondolataim és a tetteim azt mutatták, hogy nem voltam biztos benne, hogy úgy vigyáz rám, amint földi apukám tette mindig is. Talán már nektek is volt hasonló küzdelmetek. Ha a földi édesapád Isten szeretetének gyenge tükörképe volt, akkor még mindig lehet, hogy a sebeid miatt a kislányszíved arra vágyik, hogy tudd, igazán szeretnek.
Az az igazság, hogy utunk egy bizonyos pontján mindannyian megküzdünk azzal, hogy elhiggyük, Atyánk képes szeretni minket. Az élet nehéz. Elveszítjük az Istenbe vetett bizalmunk szikráját, és felkiáltunk: „Ott vagy, vagy nem vagy ott, Uram?” Közben elhisszük az ellenség finom hazugságait, és lassan bekúszik a kétely megtépázott és magányos szívünkbe.
Te is itt tartasz ma? Akkor hadd osszam meg veled ezt az igazságot. Az egyik legutolsó beszélgetésükben a barátaival a Golgota előtt, amikor már csak órákra voltak hitük szívet tépő krízisétől, Jézus arra emlékeztette őket a tanítványokat: „Az Atya gyengéden szeret titeket.” Csakhogy ezek a szavak még mindig igazak! Bármivel is kerülsz szembe, hordozd ezt az igazságot a szívedben: „Az Atya gyengéden szeret engem!”

Karen Pearson