Drágább a liliomoknál

„Nézzétek meg a liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak… Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vetik, ennyire fölruházta Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!” (Lukács 12:27–28)

Épp egyik európai országból a másikba akartunk költözni, ugyanis a férjemet egy másik unióba hívták meg lelkésznek. Miközben pakoltam, próbáltam előregondolkodni, mivel tudtam, hogy legalább a következő egy évben a férjem fizetése lesz az egyetlen anyagi támogatás, amire számíthatunk. Egy percbe telt, mire rájöttem, hogy mindkét gyorsan növő iskolás fiunknak szüksége lesz téli ruhára – és nekem is.
Másnap elmentünk vásárolni, de az üzletek nyárközepi ajánlatai között nem volt akció téli ruhákra, és csak egy gyönyörű, rózsaszín kabátot találtam, ami viszont tökéletes lenne imaházba. Ez volt az egyetlen kapható kabát, és szívesen megvettem volna, de tudtam, hogy a preferenciám ellenére egy praktikus fekete kabátra van szükségem. Aztán, miután megláttam az árát, és azt, hogy három számmal nagyobb nálam, letettem róla. Néhány héttel később ismét vásárolni mentünk, és ezúttal egy bolyhos, fehér kabátot találtam, ami tökéletes volt az új otthonunk hideg téli időjárásához. A fiaink is találtak maguknak jó meleg kabátokat. De amikor a kasszához értünk, rájöttem, hogy a három kabátból csak kettőt tudok kifizetni. Boldogan tettem vissza az enyémet, és hálás voltam, hogy legalább a fiúk nem fognak fázni télen.
Nem sokkal később elköltöztünk, és kezdtem alkalmazkodni az új környezethez, nyelvhez és emberekhez. Mennyire élveztem a vidék szépségét, ahogy az őszi színek megfestették a tájat! Addigra már majdnem elfelejtettem, hogy kabátra van szükségem. Aztán egy nap meglátogattam egy nem adventista családot, akikkel épp akkor ismerkedtünk meg. Elkezdtük együtt tanulmányozni a Bibliát, és kéthetente látogattunk el hozzájuk. Amikor már indulni készültünk, a hölgy felém fordult, és kissé zavarban azt mondta: „Remélem, nem bánod, ha adok egy kis ajándékot a három lányunktól!”
Talán nehéz elhinni, de a csomagolásban egy gyönyörű rózsaszín kabát volt: pontosan ugyanaz, amit a boltban láttam, de már pont az én méretemben. Mellette egy meleg, bolyhos, fehér kabát és egy fekete imaházi kabát feküdt! Korábban nem szóltam senkinek a szükséghelyzetemről. Akkor még túlságosan hallgatag voltam ahhoz, hogy sokat beszéljek, de később megosztottam velük a kis csodámat. Istennek fontosak életünk legapróbb részletei is, és örömét leli abban, hogy olyan dolgokkal lep meg, amiket még kérni sem mertünk. Ne feledjétek el: ti drágábbak vagytok neki a liliomoknál.

Elida Oncea