Isten érted él

„Fordítsa feléd arcát az Úr, és adjon neked békességet.” (4Mózes 6:26)

Hazafelé tartva egy szembejövő autó távolsági fényszórója elvakított, és a „barátságos” rövid villantásom sem volt hatással a másik sofőrre. Pillanatnyi csalódottságomban felkapcsoltam a reflektort, és bekapcsolva hagytam, míg a vétkes jármű elhaladt mellettem. Ez az apró, jelentéktelen pillanat gyorsan el is múlt, de az ezt követő beszélgetés már a fejemben folytatódott. Ugyanilyen gyorsan villant be egy gondolat: Na, ez majd megmutatja nekik! Aztán rögtön egy másik – a Szentlélek által szorgalmazott – gondolat is követte. Az apró dolgok azok, amelyek megmutatják az igazi jellemeteket. Jaj! Micsoda fájdalmas igazság! Oly gyakran találom könnyűnek, hogy Krisztus tanítványának tűnjek, pedig az apróságok, amiket senki se lát, nagyon is árulkodóak, ami a lelki növekedésemet, a szükségleteim területeit és az Istennel szembeni helyzetemet illeti.
Ahogy elgondolkodtam a pillanatnyi reakciómon, kísértésbe estem, hogy felvegyem a szégyen már szokásos állapotát, ami azzal jár, hogy minden alkalommal, mikor kevesebb vagyok, mint kéne, Isten elítélését, elutasítását és elhagyását várom. Számodra is ismerős a helyzet? Pontosan ez az a hely, mikor az Úr lehajol, és odasúgja nekünk: „Lányom, tudom, milyen érzés végigmenni az életen. A fiam is ezt tette, ugye, emlékszel? Hadd emlékeztesselek az én helyzetemre veled szemben! Én érted vagyok, »hozzád hajolok, és feléd fordulok« (Ezékiel 36:9/a).” Isten nem fordul el tőlünk undorodva, amikor a jellemünket érintő szükséghelyzetekkel találkozunk. Mennyei Atyánk mindent megtett azért, hogy kapcsolatba hozzon minket vele, és nem fog elfordulni tőlünk. Soha. „Örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel.” (Jeremiás 31:3)
Szeretném, ha azt mondhatnám, hogy az egyetlen hely, ahol nem vagyok tökéletes, az a kocsimban van, mikor vakító fényekkel kerülök szembe. De ez hazugság lenne. Minden nap millióféleképpen elárulják a futó gondolataim és a csendes vágyaim, hogy még mindig folyamatban lévő munka vagyok. Sátán is ott van az úton – valószínűleg örömmel kukorékol fel minden egyes alkalommal, amikor csak megbotlom. A remény lassú erodálódása ellen csak úgy vehetjük fel a harcot, ha naponta Abbánk ölelésébe futunk, és hallgatjuk az igazságot, amit Ő mond ki felettünk! Igyunk bátorító szavaiból! Imádkozzuk el és mondjuk ki az ígéreteit!
Barátaim, bármit is mondtatok, tettetek vagy gondoltatok, Isten azt akarja, hogy tudjátok, Ő felétek fordul, mert Ő maga mondta: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” (Zsidók 13:5/b)

Tina Shorey