Félelmetes előérzetek

„Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt, megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézsaiás 41:10)

Egy csípős őszi reggelen, mikor épp az otthoni feladataimmal voltam elfoglalva, felhívott a volt szobatársam. Kétségbeesettnek tűnt. Röviden elmondta, hogy valami súlyos dolog történt a családjával, és megkérdezte, hogy beugorhatna- e hozzám. Röviddel ezután teljesen kétségbeesetten jött fel a lépcsőn a lakásba. Elmesélte, hogy a nagymamája odahaza, a hazájában nem volt jól, és az apukája is egészségügyi problémákkal küzdött az utóbbi időben.
Erre előző este észrevette, hogy egyik családtagja posztolt valamit a családi csoportba WhatsAppon. Tudta, hogy ez valószínűleg azt jelenti, hogy valami rettenetes történt. Nem bírta rávenni magát, hogy elolvassa az üzeneteket, mert tudta, hogy képtelen lenne feldolgozni a rossz hírt. Szinte egész éjjel ébren tartotta az aggasztó előérzet. Szörnyű félelem fogta el, hogy borzalmas dolog történt a családjával. Leültem mellé, átkaroltam a vállát, és elmondtam egy imát. Amikor végre képesnek érezte magát, hogy megnézze az üzeneteit, rájött, hogy egyáltalán nem volt rossz hír közöttük. Csak egy általános beszélgetés volt a családi csoporton belül.
De repüljünk csak vissza 1989-be, mikor kórházba kerültem egy oszteotómiaműtét miatt a jobb lábamon. Kiderült, hogy ez a lábam majdnem 2,5 centivel hosszabb volt, mint a másik, és a hosszú távú ortopédiai problémák elkerülése érdekében az operáció mellett döntöttem. Tiniként naivan azt feltételeztem, hogy a beavatkozás után felébredek, és már minden rendben is lesz. Nem tudtam, hogy mennyi fájdalommal jár majd a gyógyulási folyamat. Szörnyű megpróbáltatást jelentett, és a fájdalomcsillapítók csak átmenetileg enyhítették a kínzó fájdalmaimat.
Ha azonban előre tudtam volna a végeredményről, az bármin is változtatott volna? Nem. Valószínűleg ugyanolyan nyugtalan lettem volna, mint a szobatársam, mikor azon az őszi reggelen betoppant hozzám. És ráadásul az ő esetében minden félelem és aggodalmaskodás felesleges volt!
Ez megtanította, hogy nincs értelme félni semmitől sem, amivel a jövőben szembesülhetünk. Az érzéseink nem fogják megváltoztatni a végeredményt. Egyedül csak a mi nagy Istenünk tart mindent kézben. Ő minden megpróbáltatáson át fog vezetni. Tehát ne féljetek, barátaim, mert az Úr velünk van. Ő megerősít és megsegít bennünket!

Daniela Weichhhold