Miért kell aggódni?

„Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket. Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: »Én vagyok a Krisztus!«, és sokakat megtévesztenek. Hallani fogtok majd háborúkról és háborúk híreiről. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek sokfelé. Mindez pedig a vajúdás kínjainak kezdete.” (Máté 24:4–8)

Jézus a tanítványaival beszélgetett, és a végidőre figyelmeztette őket. Úgy hangzottak a figyelmeztetései, mintha a mai napról beszélne. Most világjárványokkal küzdünk. Félünk az atomháborútól, a terrorizmustól, a zavargásoktól és a gazdasági recessziótól. Sokan élnek félelemben, és szoronganak, hogy mi jöhet még. De vajon segít rajtuk az aggódás?
Az aggodalom az az adó, amit olyasmiért fizetünk, ami talán soha nem történik meg. Barátaim, ne pazaroljátok a drága időtöket arra, hogy mindenért aggódtok. Ez még soha semmin nem változtatott. Ezzel szemben a cselekvés változtathat a helyzeten. Ahelyett tehát, hogy a világ állapota miatt nyugtalankodnátok, inkább döntsétek el, hogy úgy éltek, az életetek változást hozzon Isten számára.
Jézus azt mondta követőinek, hogy „úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16). Nem arra vagyunk elhívva, hogy aggodalmaskodjunk, hanem hogy hűségesen éljünk Istenért.
A hűséges élet aggodalmaskodás helyett imádkozás, gyűjtögetés helyett adakozás és szavak helyett tettekkel való igehirdetés. Természetes, hogy megijeszt, mikor betegségek és háború kilátásaival szembesülünk, de amikor megriadunk, keressük imádságban Istent, és szeretetben fejezzük ki a hitünket. Ellen G. White bátorítása jut eszembe, mikor ezt írta: „Az egyetlen módja az aggodalom elkerülésének, hogy minden gondot Krisztushoz vigyünk. Ne nézzük a dolgok sötét oldalát, hanem a derűs lelkületet ápoljuk magunkban.”¹
Aggódás helyett imádkozással és a hit gyakorlásával ünnepeljük a mai nap ajándékát. Legyél önkéntes egy élelmezési központban, taníts meg egy gyereket olvasni, látogass meg valakit, aki otthonához van kötve, vagy tölts időt a Szentírás olvasásával. Az aggódás hiábavaló, és nem vezet semmire. Az ima és a hitben való élet segít, hogy áldássá tegyük a hátralévő időt. Háborúk és betegségek vannak mindenütt körülöttünk – határozzuk el tehát: ez idő alatt hűségesek leszünk a mennyhez, ahelyett, hogy hagynánk, a félelem uralja le az életünket.

Lyndsey Elsey

¹ Ellen G. White: Mind, Character, and Personality, 2. köt., 466. o.