Szeretsz engem? (1. rész)

„Miután ettek, azt mondta Jézus Simon Péternek: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél?” (János 21:15)

A középső fiam még pelenkás volt, mikor az eset megtörtént. Egyik szombaton épp készültünk leülni ebédelni a barátainkkal. A kisfiam a dohányzóasztal körül rohangált, és én már többször kértem, hogy ezt fejezze be. A következő, amit hallottam, hogy felsír. Elesett, és felvágta az alsó ajkát az üveglap peremével. A kórházban az orvos négy öltéssel varrta össze a száját. Bár még csecsemő volt, és túl fiatal ahhoz, hogy megértse a gravitációt, a heg még mindig ott van az ajkán.
Miután Jézus háromszor is megkérdezte Pétertől, hogy „Szeretsz-e engem?”, a tanítvány láthatóan feldúlt lett. Azon tűnődtem, vajon az Úr miért tette ezt: aztán fény gyulladt ki az agyamban. Péter háromszor tagadta meg az ő Krisztusát, ahogy Jézus előre megjósolta. Ez a lecke mindannyiunknak szól. Nem szabad túl szigorúnak lennünk Péterrel szemben. Mi is ugyanígy teszünk.
Rájöttem, hogy kéz a kézben jár a szeretet és a bizalom. Isten annyira szeret, hogy örök életet adott nekünk, amit mi egyáltalán nem érdemlünk meg. A helyünkbe lépett, és letörte az örök halál láncait. Első szüleinknek, Ádámnak és Évának egy gyönyörű kertet adott, ahol minden volt, amit a szívük valaha is kívánt, vagy el tudott képzelni. De volt egy kikötése. Nem ehettek a kert közepén álló fáról. Ez egy próba volt, hogy lássák, szeretik-e Istent annyira, hogy bízzanak abban, Ő tudja, mi a legjobb nekik. Egy napon Éva elcsatangolt Ádámtól. De jól ismerjük a történetet. Éva bedőlt a ragyogó kígyó hazugságainak, és lépre ment. A többi pedig ma már történelem.
Vitatott, hogy mi történt volna, ha nem hagyja magára Ádámot, vagy ha Ádám nem eszik a tiltott gyümölcsből, de tény és való, hogy a bűn belépett ebbe a tökéletes világba. Lucifer, az ördög a jelenlegi ura ennek a Föld nevű bolygónak. De van egy nagyszerű hírünk. Megvan az örök élet áldott bizonyossága, mert Jézus nagy áldozatot hozott értünk a Golgotán. Ő legyőzte a halált a kereszten, hogy nekünk ne kelljen meghalnunk a második halállal.
Barátaim, bízzunk Istenben, és tegyük le az életünket Krisztus kezébe. Abba a kézbe, amely még mindig viseli nagy áldozatának, nagy szeretetének hegeit. És nem kell mindent megértenünk – de megismerhetjük az irántunk való szeretetét. Kapaszkodjunk bele ebbe a kézbe, és egy napon már nemsokára örökké vele fogunk élni azokban az otthonokban, amiket Ő készített el nekünk a mennyben!

Gyl Moon Bateman