Reggeli ima

„Uram, jó reggel halld meg hangomat. Jó reggel eléd készülök, és várlak.” (Zsoltárok 5:3)

Hallottam, ahogy apa ezt az igeverset idézi, mikor két évvel ezelőtt egy imahéten átmentem a szobán, és emlékszem, hogy halványan arra gondoltam: „Nem rossz ötlet korán reggel elkezdeni imádkozni, és meglátjuk, mi történik.” Ez volt minden: mint egy elektromos jel, olyan gyorsan futott át az agyamon, ami a másodperc tört része alatt felvillantott bennem egy gondolatot, és ugyanilyen gyorsan el is némult. Az este aztán átlagosan folytatódott. Lefeküdtem, lehunytam a szemem, mély álomba zuhantam, míg reggel 7:20-kor meg nem szólalt az ébresztőm. 7:20-kor egy zöld pipa, „jóváhagy” és egy piros X, „elutasít” világított a képernyőn. Nem volt semmi sürgős tervem reggelre, és reméltem, hogy egy kicsit többet alhatok, de felkeltem, és átmentem a konyhába. Most mihez kezdjek? – töprengtem.
Aztán eszembe jutott, hogy én nem is állítottam be ébresztőt aznapra. Valójában minden ébresztést kikapcsoltam, mielőtt lefeküdtem. És soha nem láttam olyan ébresztést, amelyikben a jóváhagyás vagy elutasítás opció látszott volna. A drága felismeréstől könnyes szemmel siettem vissza a szobámba, és térdre estem, hogy megköszönjem Istenemnek, hogy ilyen kedves módot választott, hogy elmondja nekem: azt akarja, hogy együtt kezdjük a napot.
Miközben mi oly sokszor az ellenkezőjét csináljuk. Mindenféle más dolgot követünk, és elfordulunk a Királytól és az ő országától. Olyan gyakran akarjuk azokat a dolgokat, amiket az Úr megígér, anélkül, hogy megtennénk, amit Isten megkövetel tőlünk, hogy az ígérete a mienk legyen. Isten azt mondta Izrael fiainak: „Ha odafigyelsz az Úrnak, a te Istenednek parancsaira, amelyeket ma adok neked, és gondosan követed azokat, mindig a csúcson leszel, soha nem alul.” (5Mózes 28:13, az angol NIV-fordítás alapján)
Azt mondja, hogy Istent tegyük az első helyre. Jézus ezt a következő szavakkal fejezte ki: „Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6:33) Márk pedig ezt mondja: „Kora reggel, még szürkületben fölkelt, kiment, és egy puszta helyre ment, ahol imádkozott.” (Márk 1:35)
Emlékeztek arra, hogy ezután Krisztus hány csodát tett, meg hány kísértést győzött le? El tudjátok képzelni, milyen nagy volt az Atyjától kapott erő, hogy annyira megerősödött, hogy szenvedett és meghalt a mi megváltásunkért? Most képzeljétek el, mit tudna tenni általunk, ha minden nap időt szentelnénk arra, hogy imádságban töltsünk vele időt!

Viktoria Ivanova