Egyértelmű emlékeztető

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.” (Zsidók 11:6)

Szeretek sétálni: a reggeli vagy délutáni séták a kedvenceim. A legtöbb sétámat imasétává alakítottam. Imádkozom a közeli és távoli rokonokért, az ő imakéréseikért és a sajátjaimért. Az imaséták a kedvenc időtöltésemmé váltak, mikor elgondolkozom a Szentíráson, az életemben történt dolgokon, azokon a változásokon, amiket az életemben szeretnék látni, és azon, hogy Isten hova akar eljuttatni. Ha nem imádkozom a sétámon, akkor prédikációkat, szemináriumokat vagy egy könyvet hallgatok.
Az egyik szokásos sétámon az Úrhoz könyörögtem, hogy segítsen a fiamnak, hogy sikereket érjen el, amikor a középiskoláját képviseli az amerikai üzletemberek állami versenyén. Az volt a konkrét kérésem, hogy Isten mutassa meg a fiamnak, hogy szereti őt, első helyezett lesz, és hogy őt válasszák ki az országos versenyre. A fiam felfedezte az üzleti élet iránti szenvedélyét. A középiskolai edzője jól felkészítette, és izgatottan várta a versenyt, hogy megmutathassa karrierképességeit. A verseny reggelén együtt imádkoztunk, és emlékeztettem, hogy imában támaszkodjon Isten segítségére. Ezt az ígéretet igényeltük: „Segítségem az Úrtól van, aki az eget és a földet teremtette.” (Zsoltárok 121:2)
Nemrégiben emlékeztettek arra, hogy a kéréseinket nem azért kell Isten elé tárni, hogy bebizonyítsuk, teljesíti-e az Igét, vagy sem. Az Úr inkább azért fogja teljesíteni a kéréseinket, mert szeret bennünket. Ez világos emlékeztetőül szolgált arra, hogy a menny szeretettel válaszol nekünk, akár teljesíti a kéréseinket, akár nem. Eszembe jutottak a fiamért elhangzott imáim, amikor részt vett ezen a versenyen. Jobb lett volna azt kérni, hogy segítsen a fiamnak növelni az Istenbe vetett hitét. Mint kiderült, Ő már azelőtt előkészítette a választ, hogy én hozzá fohászkodtam volna.
Végül a fiam a sikeres megmérettetés után bekerült az amerikai üzletemberek nemzeti versenyére. Annyira izgatott volt a hangja, amikor beszámolt a jó hírről. Boldoggá tett, hogy hozzáfűzte: „Köszönöm, Istenem!” Elmondta a családnak, hogy nem volt olyan nehéz, mint gondolta, és most már izgatottan várja, hogy továbbjusson a floridai legfőbb versenyre.
Drága Uram, segíts emlékeznem a te szeretetedre – függetlenül attól, hogyan válaszolsz az imáimra!

Margo Peterson