Még mindig történnek csodák

„Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek között! Énekeljetek neki, zengjetek neki, beszéljétek el minden csodás tettét!” (Zsoltárok 105:1–2)

Néhány évvel ezelőtt műtétre készítettek elő, hogy eltávolítsanak egy cisztát a bal lábamból, miután az MR eredményei alapján a műtét volt az egyetlen megoldás. Amikor megkaptam a papírokat a műtét előtti kivizsgáláshoz, erős nyugtalanság fogott el. A dokumentum felsorolta azokat az eljárásokat, amelyeket általános érzéstelenítéssel fognak elvégezni. Eszembe jutott édesanyám, aki cukorbeteg volt, és akinek megműtötték a nagylábujját. Végül amputálták a lábát. Kértem az angliai Watfordban lévő Stanborough Park-i gyülekezetem tagjait és sokakat, hogy imádkozzanak többet értem, kérve Istent, hogy távolítsa el a cisztát.
Két nappal a műtét előtt Istenhez kiáltottam: „Uram, kérlek, vedd el tőlem ezt a poharat!” Hétfőn még mindig ott volt a ciszta, de békére leltem, mert tudtam, hogy Istennek jó oka van mindenre, amit megenged. Másnap elmentem a műtétre a Saint Alban Kórházba. Az altatóorvos a beavatkozásra készülve lila festékkel megjelölte a területet, miközben átbeszélte velem a kockázatokat. Ijesztőek voltak: Lehet, hogy nem ébredek fel az altatásból. Nagy heg maradhat a lábamon. Erősen vérezhetek, és nincs garancia arra, hogy lehúzódik a duzzanat. Nyugtalanító gondolataimmal együtt visszatért a szorongás is. Amikor az aneszteziológus elhagyta a szobát, így imádkoztam: „Miért engeded meg, Uram? Arra kértelek, hogy távolítsd el a cisztát.” Aztán énekelni kezdtem az Under His Wings [Szárnyai alatt] című éneket.
Tizenöt perccel később visszajött az altatóorvos: „Mrs. Allen, készen állunk.” Soha nem fogom elfelejteni a következő szavakat: „De hol van a ciszta?” Értetlenül válaszoltam: „Ugyanott, ahol eddig.” Aztán lenéztem a lábamra. A ciszta pedig eltűnt! Az altatóorvos összehívta az egész orvosi csapatot. Miután alaposan megvizsgálták a lábamat, a műtétet törölték. A szakorvos kijelentette: „Biztos egy ganglion volt, ami felszívódott.” Elmondtam nekik, hogy Isten hallgatta meg az imámat. Az orvosom megállapította, hogy ez egy csoda volt.
Biztosíthatlak benneteket, barátaim, az Úr még mindig tesz csodákat. Az ő parancsa szerint lépünk. Minden kihívásnak, amit az életünkben megenged, megvan az oka – és megvannak a saját megoldásai. Ó, énekeljük az ő dicséretét, és meséljük el mindenkinek a csodáit!

Florence Allen