Mielőtt sírnánk

„Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézsaiás 65:24)

Nyári vakáción voltunk a tengerparti házunkban. Mariana, a kislányom hatéves volt, az unokaöcsém, Daniel pedig tíz. A fiú azzal az ötlettel állt elő, hogy sárkányokat szeretne eladni, hogy pénzt keressen, mire több gyerek is eljött hozzánk, hogy sárkányokat vegyen tőle.
Amikor a lányom meglátta, hogy az unokatesója pénzt keres, azt mondta, hogy akkor ő is sárkányt akar árusítani. Mondtam neki, hogy nem lehet, mert már az unokatestvére árulja őket, amitől elszontyolodott. Megpróbáltam felvidítani, ezért úgy döntöttem, hogy csinálok neki sacolét, egyfajta vizes alapú jégkrémet, hogy eladhassa, pénzt szerezzen vele, és boldog legyen. Mindent előkészítettem, betettem a fagyasztóba a jégkrémeket, míg ő izgatottan várta a következő napot, hogy árusítson, és pénzhez jusson.
Hajnalodott, és eleredt az eső. A következő héten délelőttönként esett az eső, majd rövid időre elállt, és délután ismét csak nekikezdett. Míg elállt az eső, az unokaöcsémnek sikerült sárkányokat árulnia, de senki sem jelent meg, hogy vegyen sacolét. A lányom nagyon szomorú volt.
Elérkezett a szombat, és még mindig esett az eső, amikor elindultunk gyülekezetbe. Naplemente után bezártuk a szombatot, és a lányom bement a szobájába játszani.
Ekkor hallottam, hogy valaki a kapunál szólongat minket. Odamentem, hogy válaszoljak, és a lányommal egyidős lányt találtam ott. Esernyő volt nála, és megkérdezte, hogy van-e eladó sacolénk. Kihívtam Marianát, aki örömmel vette tudomásul, hogy megtörtént az első eladása. Eszembe jutott, hogy néhány perccel korábban még a hálószobájában volt, az ajtót pedig bezárta, és megkérdeztem, ezt miért csinálta. (Korábban megkértem rá, hogy tartsa nyitva az ajtót, hogy bármikor láthassam.)
Azt válaszolta: „Anya, tudod, imádkoztam. Megígértem Istennek, hogy ha segít eladni a jégkrémet, akkor visszaadom a tizedet neki mindazok után, amiket eladtam.”
Ettől elakadt a szavam. Mielőtt letérdelt volna imádkozni, az Úr már egy másik kislány szívére helyezte, hogy pénzt kérjen az édesanyjától, este, esőben kimenjen az utcára, és vegyen egy sacolét. Milyen csodálatos a mi Istenünk!
Ha Ő meghallgatja egy hatéves gyermek imáját, miért kételkednénk az ő szeretetében és végtelen irgalmában mindannyiunk iránt?

Isabel Cristina de Almeida