Az elfelejtett Biblia

„Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézsaiás 65:24)

Olaszországban 2020. március 10-én országos lezárás kezdődött a koronavírus terjedésének megfékezése érdekében. A világ legtöbb országához hasonlóan mindenkinek otthon kellett maradnia. Minden bezárt, még a templomok is. Ebben a bizonytalan időszakban az adventista nők élen jártak abban, hogy megtalálják a módját, hogyan támogassanak sok olyan családot, akiknek a rokonai kórházba kerültek, és olyan családokat, akik szeretteik elvesztését gyászolták, anélkül, hogy még haláluk előtt találkozhattak volna velük. A modern technikának köszönhetően a közösségi médiát, a csevegőalkalmazásokat és okostelefonjaikat használták fel, hogy vigaszt nyújtsanak a fájdalommal küzdő családoknak.
E sok nyomorúság közepette alapvető szerepet töltött be az ima, és Isten is sok csodát tett. Liboria szicíliai tapasztalatai is erről tanúskodnak.
Liboria Milánóban él, de a férjével együtt elutazott második otthonukba Szicíliába, hogy meglátogassák az ottani rokonaikat. Amikor megkezdődtek a lezárások, Szicíliában kellett maradniuk. Liboria nem adventista, de ismerte Katia Montalbanót, a szicíliai női szolgálatok osztálya munkatársát, és csatlakozott az imacsoportjához. Minden délután találkoztak online, hogy a Szentírást tanulmányozzák és imádkozzanak. Mivel Liboriának nem volt Bibliája, nem tudta követni a csoportot, amikor Isten Igéjéből olvastak.
Egy nap, miután az elrejtett kincsről szóló példázatot tanulmányozták, egyre erősödött Liboria vágya, hogy legyen egy Bibliája. De a kijárási tilalom miatt senki sem hagyhatta el a házát. Másnap a nő férje elhatározta, hogy megjavítja a hónapok óta rossz csengőjüket, ezért kiment, hogy megnézze a villanyórát abban az épületben, ahol a lakásuk van, és kiderítse, mi a gond vele. Meglepetésére egy Bibliát látott a mérőóra tetején heverni. A könyv poros volt. Örömében hazavitte a Szentírást a feleségének. Az asszony alig akart hinni a szemének. Beszéltek a társasház közös képviselőjével, és kiderült, hogy már körülbelül három éve ott fekszik a Biblia. Elfelejtve. Azt mondta, hogy nyugodtan megtarthatják. Liboria hálatelt szívvel dicsérte érte az Urat. Most már együtt olvashatta és tanulmányozhatta a Bibliát Katia imacsoportjával.
Isten ismeri a szükségleteinket, és előre elkészíti a válaszát, még akkor is, ha mi még nem tudjuk, mik az igényeink.

Lina Ferrara