Mentális egészségügyi figyelmeztetés: És ez rendben is van

„Illés megijedt, és az életéért menekült… Aztán egyedül elment a pusztába… Ott leült egy magányos fehér kákaborsó cserje alá, és imádkozott, hogy meghaljon. »Elegem van, Uram! – mondta. – Vedd el az életemet...« Aztán lefeküdt és elaludt a kákaborsó alatt. De miközben aludt, egy angyal megérintette, és azt mondta: »Kelj fel és egyél!« Körülnézett, és… ott volt egy kis kenyér, amit forró köveken sütöttek, és egy korsó víz! Evett és ivott, majd újra lefeküdt.” (1Királyok 19:3–6, az angol NLT-fordítás alapján)

Miután befejeztem a doktori képzést, összeomlottam. Körülbelül nyolc hétre. Az emberek úgy gondolták, hogy most örülnöm kéne. Új diplomám, új munkám és új otthonom lett, és mindezt hat hónapon belül. De hirtelen kimerültnek éreztem magam, aki funkcionálni is alig bír. Most már sokat tudok a szorongás és a depresszió kezeléséről: imával, kognitív viselkedésterápiával, mozgással, megfelelő étrenddel és szociális támogatással stb., de vannak olyan időszakok, amikor az ember minden helyes dolgot megtehet, és mégis összetörik. Ez azért van, mert a tested számon tartja, és tudja, egyszerűen mikor van szükséged egy kis szünetre. Ahogy rájöttem, az én összeomlásaimat gyakran akut stresszes időszakok hozzák elő.
A diplomaosztó után a tanácsadóm stresszcsökkentést javasolt. Remek tanács, pontosan erre volt szükségem! De azon a nyáron nem volt mód hagyományos nyaralásra. Ehelyett sokat támaszkodtam a férjemre. A szüleim is eljöttek meglátogatni, ahelyett, hogy én repültem volna el hozzájuk. A születésnapomon megelégedtem egy szállodai éjszakával. Ráadásul az új munkámmal visszakaptuk a biztosításunkat is, és ismét kaphattam rendszeres orvosi ellátást.
Miután sokféle mentális egészségügyi kihívást éltem át, megtanultam, hogy számítanom kell a nehéz időkre. Szerencsére azzal is számolok, hogy ezek a nehéz idők elmúlnak. A legjobb az egészben, hogy már rég elmúltak az öngyilkossági vágyaim. Ez azért van, mert az évek során mély és tartós reményt tápláltam Krisztusban. Nem kell azon gondolkodnom, hogy mi a célom, vagy hogy mindennek mi lesz a vége. Ez jó hír!
Engedjük, hogy hitünk gyógyír legyen az élet fájdalmaira, mert a Jézusba vetett hit a legjobb gyógymód. Ugyanakkor legyünk őszinték a fájdalmakkal kapcsolatban is, amelyekkel a mennyei otthonunk felé vezető úton szembesülhetünk, hogy készségesen keressünk segítséget, amikor összeomlunk. Már számtalanszor összeomlottam, mégis többször kértem segítséget, majd felépültem belőle, és élek, hogy mesélhessek róla. Te is megteheted, és akkor kézzelfogható segítséget és reményt nyújthatsz valaki másnak.

Lindsey Gendke