Születési fájdalmak

„Az időkről és időpontokról pedig, testvéreim, nem szükséges írnom nektek, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Mert amikor ezt mondják: »Békesség és biztonság«, akkor tör rájuk hirtelen a végveszély, mint a szülési fájdalom a várandós asszonyra, és már nem menekülnek meg.” (1Thesszalonika 5:1–3)

Bár magam személyesen soha nem tapasztaltam meg a terhességgel járó örömöket vagy bizonytalanságokat, évekkel ezelőtt szülészgyakornokként segítettem megszülni és világra hozni babákat. Tanúja voltam a csodálatos öröm és izgalom pillanatainak, amikor a szülők felismerték a felelősséget, hogy egy kis életet hoztak a világra.
Az 1970-es évek elején, a képzés ideje alatt néha nagyon alkalmatlannak éreztem magam, különösen lelkileg, hogy vigasztaljam a fiatal, hajadon anyákat. A társadalom sokukat elítélte és megszégyenítette. Bűntudattól gyötörve élték át a legélesebb aggodalmat és az ismeretlentől való félelmet. Emlékszem, sajnálkozva rajtuk John Bradford szavai jutottak eszembe: Csak Isten kegyelméből nem kerültem
én is ilyen helyzetbe.
A legtöbbjüket arra kényszerítették, hogy adják örökbe a kicsikéjüket. A születés után azonnal elvitték tőlük a kisbabájukat, és egy külön kórteremben gondozták, míg az örökbefogadási papírokat ki nem töltötték. Ezután egy izgatott pár karjába helyezték őket, akik eljöttek a kórházba a babáért.
Nemrég azon a folyamaton kezdtem gondolkodni, amelyet a csecsemők átélnek, mikor a méhben lévő viszonylag békés és biztonságos helyről egy idegen, új és ismeretlen világba csöppennek. A szülés egész csodája arra késztetett, hogy eltöprengjek Isten védőhálóján, amellyel körülvesz. Naponta nyújt számomra békés és biztonságos helyet a jelenlétében. Hálás vagyok, hogy egy egész életet ad, nem csak kilenc hónapot, a növekedésre és érésre bölcsességben, megértésben és engedelmességben. Nemcsak arra ad bőséges időt, hogy felkészüljek a mennyországra, hanem segít, hogy készen is maradjak, és az ő kegyelméből képes legyek belépni a végső célállomásomra, és megmeneküljek a végső pusztulás napjától.
Egy nap végre beteljesedik Isten ígérete, és megszabadít bennünket. Mikor ez a nap elérkezik, bárcsak mindannyian hazamennénk vele!

Margaret Ann Major