Fáradt vagy, és kimerült?

„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.” (Ézsaiás 40:29)

Nem igazán tudtam mit kezdeni a fáradtsággal, míg anyuka nem lettem. Még a gyerekvállalás előtt választottam karriert, és tizennégy évig dolgoztam olyan nővérként, aki édesanyákat tanít, gyerekmegőrzőben, kórházakban és egy speciális szülőtámogató központban. Még a tengerentúlra is elutaztam, ahol Londonban éltem és dolgoztam dadusként. A húszas éveim végén mentem férjhez, és
a következő öt évben tovább dolgoztam.
Az első lányunk az ötödik házassági évfordulónkon toppant be az életünkbe. Majd három és fél évvel később született meg a második kislányunk. Az első tizennyolc hónapban nagyon kedves baba volt, aki mindent jól csinált, ahogy a jó babák szokták. Aztán átalakult totyogóvá! A munkahelyi előéletem alapján azt hihetnénk, hogy minden rendben van velem. Mennyire tévedtem! A második lányomnak más elképzelései voltak. Mintha hurrikán söpört volna végig a háztartásunkon. A lányom napi többszöri hisztijei és az éjszakai alváshiány testileg és érzelmileg is kimerített. Aztán az alvásmegvonás legyengített. Még most is vannak olyan időszakok, amelyekre visszatekintve abszolút nem is emlékszem, és teljes homályban maradnak.
Azok az évek nagyon megalázó élményt jelentettek, amit biztos vagyok benne, hogy Isten kifejezetten nekem szánt, mert térdre kényszerített, és szorosabb kapcsolatot alakított ki vele. Ez idő alatt megtanultam, hogy mekkora erő van az Úr Igéjében. Elkezdtem igényelni az ígéreteket, és nagy erőt és vigasztalást nyertem belőlük. Egyes napokon reggelenként teljesen összetörve ébredtem, és úgy éreztem, ezt most már képtelen vagyok folytatni. Elővettem az áhítatoskönyvemet, és könnyes szemmel kényszerítettem magam, hogy addig olvassam az ígéreteket, amíg úgy nem éreztem, hogy képes vagyok végigcsinálni egy újabb napot anyaként és feleségként.
A lányom aztán csak kinőtt a kisgyerekkorából, és végül megtanulta átaludni az éjszakákat is. Családként nemrégiben idéztük fel azokat az éveket, és jót tudtunk nevetni rajtuk. A lányaim most már tízes éveik végén járnak, és úgy tűnik, hogy az én alváshiányos anyai képességeim nem hagytak rajtuk túl mély sebeket. Még mindig megvan az áhítatoskönyvem a sok leírt bibliai ígérettel. Ézsaiás 40:29 szövege még most is ott van, mert olyan drága nekem. Tudom, hogy nem saját erőből vészeltem át azokat az alváshiányos éveket. Megtanultam, hogy a menny ígéretei csodálatos erőforrás, amit sokkal többször kellene megcsapolnunk, mint ahányszor tesszük.

Natalee McLean