A szívem vágya

„Adja meg neked szíved vágyát, és minden terved sikerüljön.” (Zsoltárok 20:4)

Ez úgy hangzik, mint egy igazán jó áldás. Én több mindenre vágyom, mint kéne, és jó lenne, ha mind valóra is válna. És neked mi a szíved vágya? Életkorodtól és helyzetedtől függően ezek nagyon különbözőek lehetnek. De vajon ez az, amire most gondoltok?
Emlékszel Salamon élettörténetére? Pont akkor lett király, miután Dávid családjában csúnya örökösödési vita alakult ki. Salamon nagy elvárásokkal nézett szembe. Aztán egy éjszaka álmot lát, amelyben Isten azt mondja neki: „Kérj, amit akarsz!” (1Királyok 3:5) Az Úr látja a helyzetét, és kegyelmesen kinyilatkoztatja magát előtte. Érdekes Salamon válasza Isten kérdésére. Ő nem vágyik gazdagságra, becsületre vagy ellenségei halálára, ami teljesen érthető lenne a helyzetében. A 7. versben ezt olvassuk: „És most, ó, én Uram, Istenem, királlyá tetted szolgádat apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, és nem tudom, hogyan kell forgolódni.”
Itt nagyon személyes beszélgetés folytatódik Salamon és Isten között. A király őszintén és alázatosan vallja be, hogy még mennyire tapasztalatlan. Tisztában van az alkalmatlanságával. Majd így fogalmazza meg a kérését: „Adj azért szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja igazgatni népedet, és választani tudjon a jó és a gonosz között.” (1Királyok 3:9) Salamon figyelmes és olyan szívre vágyik, ami képes különbséget tenni a jó és a rossz között. Olyan szívre, amely összhangban van a menny akaratával. Csak így tudja elfogadni és véghezvinni ezt a hatalmas feladatot. A nagy uralkodó kicsivé válik Isten színe előtt.
Hogy tanulhatok meg jól figyelni a szívemmel? Úgy, hogy összhangba hozom magam Istennel, olvasom az Igét, elmondom, mi bánt, mi nyomaszt, mi tesz boldoggá, és miért vagyok hálás. Egyszóval a vele való kapcsolat ápolásával. Akkor egyre jobban meg tudom majd különböztetni, hogy mi az, ami segít, és mi az, ami hátráltat. Ez hatással lesz az embertársaimmal való kapcsolatomra is.
Szeretnék figyelmes és jó különbségtevő szívvel fordulni felebarátaim felé is, hogy megbecsüléssel, együttérzéssel és szeretettel lehessek irántuk, ahogy Jézus – a mi példaképünk – tette. Még azok felé is, akik talán nem az én világom, akikkel nem vagyunk egy hullámhosszon. Erre csak Isten képes, és azért imádkozom, hogy ezt tegye meg érted és értem is.

Dagmar Dorn